Később aztán valamelyest lecsillapodtam, de még mindig fogalmam sem volt róla, mihez kezdjek magammal. De a harmadik X felé közeledve elkezdtem másképp látni önmagamat és a világot.
Egyrészt beleuntam a céltalan sodródásba, másrészt rájöttem, hogy az álmaimért keményen meg kell dolgozni. És itt most nemcsak a szakmámra gondolok, hanem a külsőmre, az egészségemre is. Az elmúlt évtized történései sok mindenre rávilágítottak, például arra, hogy a tévedéseimet nem tudom meg nem történtté tenni, de bocsánatot kérhetek miattuk. Megtanultam, hogyan szabaduljak meg a legnagyobb félelmeimtől, amelyek bilincsben tartottak. Azt is megtanultam, hogy a saját boldogságomért kizárólag én vagyok a felelős, senki és semmi más.
Így utólag visszatekintve sok olyan szokásom volt, ami akadályozott az előrejutásban, és negatív irányba fordította a személyiségemet. Ezért most arra gondoltam, összegyűjtök közülük néhányat, hátha segíthetek ezáltal másoknak is.
Azt hiszem, sokáig azért nem találtam meg a hozzám illő munkát, mert alulértékeltem a képességeimet, és úgy éreztem, nem vagyok elég jó abban, amit csinálok. Pedig dolgoztam olyan helyen, ahol bennem látták a jövő nagy reménységét. Az akkori főnököm vitt magával a külföldi útjaira is, sőt, szerette volna, ha idővel átveszem tőle az iroda irányítását. Mégsem mertem magasabb bért kérni, mert féltem, hogy nemet mond, és ezzel a maradék önbizalmamat is aláássa.
Régebben egyáltalán nem foglalkoztam a testápolással. Felesleges időpocsékolásnak tartottam, ráadásul utáltam azt a kencézés utáni zsíros, ragacsos érzést. Nem vagyok rá büszke, de olyan is előfordult, hogy egy buli után sminkben feküdtem le aludni, aztán másnap reggel akkorára dagadt a szemem, hogy alig tudtam kinyitni. Persze a cigi, a kevés vízfogyasztás és a rendszeres éjszakázás sem tett jót a bőrömnek. A trehányságomnak meg is lett az eredménye: nagyon hamar megjelentek az első ráncaim, amiket nehéz (és drága mulatság) volt eltüntetni.
Az egyetem elvégzése után egy menő multinál kaptam munkát, ahol a legújabb divat szerint öltözött kolléganők tipegtek körülöttem. Olyan akartam lenni, mint ők. Nem akartam lemaradni, ezért elkezdtem őrült módjára shoppingolni, képes voltam akár az egész napot plázákban tölteni. Ez a korszakom szerencsére néhány év alatt lecsengett, és manapság inkább környezettudatos holmikat veszek, amiket hazai manufaktúrákban készítenek.
Huszonéves csitriként teljesen odavoltam a szépfiúkért. Az első nagy szerelmem, Viktor, piszok jó pasi volt. Amikor elkezdtünk járni, majd szétvetett a büszkeség, hogy ez a srác épp engem szemelt ki magának. Az utána következők is nagyon jóképűek voltak, de miután egyikük megcsalt a barátnőmmel, végleg kiábrándultam a felszínes vonzások világából. Ezek a keserű tapasztalatok érettebbé, bölcsebbé tettek, most már más szempontok alapján választok párt.
Fiatalon természetesnek vettem, hogy a szüleim mindig mellettem állnak és gondoskodnak arról, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt. Szégyellem bevallani, de annyira el voltam foglalva a saját dolgaimmal, hogy nem is gondoltam rá, vajon ők boldognak érzi-e magukat. Harminc felett sok mindent átértékeltem a családommal kapcsolatban, és megtanultam még jobban becsülni a velük töltött időt.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.