Engedj szabadon, és minden nap hazatérek hozzád!

Keresem azt a férfit, aki nem enged olyan alantas tevékenységeket csinálni, mint például egy-egy életre szóló lánybúcsún való részvétel, vagy ne adja az ég, egy pár napos fesztivállátogatás. És ne aggódjon a kedves úriember, természetesen cserébe én is ugyanezeket nyújtom számára.

Szóval Édesem, ne félj, sehova sem foglak elengedni! És könyörgöm neked, te se engedj el engem! Még a sarki közértbe se. Ne engedj el, mert ehhez nincs jogod. Nem a láncra vert rabod vagyok, akinek a bezárt sorsát néha megszánod, és megajándékozod némi illúziószerű szabadsággal. Inkább tárd ki az ajtód olyan szélesre, amilyen szélesre csak tudod - és biztos lehetsz benne, a legizgalmasabb, legfelejthetetlenebb élmények után is hozzád fogok hazamenni.

Na, nem úgy, mint egy pórázról elengedett édes kiskutya, aki a gazdájától függ. Akit hazahív a hasa, a simik szeretete és a végtelen félelem az ismeretlentől. Én úgy fogok hazamenni hozzád, mint egy független, szabad nő. Aki a világ minden színét és illatát megtapasztalja, mégis minden este a saját akaratából dönt úgy, hogy a te mellkasodon akar álomba szenderülni. Nincs lánc, nincs rabiga - döntés van és elköteleződés. Melletted, mellettünk való elköteleződés.

És miután majd hazatérsz a balatoni nyaralásról - ahova ugye nem elengedtelek, hanem egyszerűen csak kisétáltál az ajtónkon -, kérlek, oszd meg velem az élményeidet. Meséld el, milyen jólesett a barátokkal lazítani! Hogy milyen szép volt a balatoni naplemente, vagy épp azt, hogy nem sokra emlékszel belőle, mert akkor már nem igazán láttál tisztán.

És te is hallgass meg engem! Vedd észre, hogy feltöltött a barátnőkkel való csevegés, az egyedül megejtett színházlátogatás. Hagyd, hogy csillogó szemekkel meséljem el, milyen gyönyörű volt a kivilágított pesti éjszaka! Mosolyogva hallgasd, milyen jólesett az egész éjjelt áttáncolnom! Hagyd, hogy minden megélt pillanatomba kicsit téged is beleszőjelek!

Engedj szabadon, de mindig várj haza! Úgy, ahogy én várlak téged. A legnagyobb örömmel és a legőszintébben. Kérlek, nagyon vigyázzunk erre a szélesre tárt, szabadságot nyújtó ajtónkra. Ha egyszer ez az ajtó bezáródna, mi a két különböző oldalán rekednénk. Nem tudom, ki tudnánk-e nyitni újra. Óvd velem, kérlek!

Nyitókép: Shutterstock