Már elmúltam 35 éves, amikor egyedülálló nőként elutaztam a szintén szingli barátnőmmel nyaralni, s az egyik közös ismerősünk megjegyezte: "Na, a két vénlány elment együtt nyaralni". Először meglepődtem. Mindig elfelejtem, hogy már a vénlány kategóriába tartozom, ugyanakkor dühös is lettem, miért kell valakit megbélyegezni azért, mert még nem találta meg élete párját. Miért kell minősíteni bárkit azért, mert egyedül él, hisz ennek számtalan oka lehet. Legtöbbször nem arról van szó, hogy az illetőnek nem jó senki vagy épp nonstop szórakozni akar.
Az egyedüllétet sokszor nem Te választod. Sok esetben hiába vagy normális nő vagy férfi, elhagynak, nem Téged választanak vagy épp egy randi sem jön össze. Baromi nehéz ebben a mai világban ismerkedni, főleg azoknak, akik nem az online térben szeretnék megtalálni az igazit. Egy férfi ismerősöm mesélte, hogy szerette volna kipróbálni, mennyire lehetséges a tömegközlekedésen ismerkedni: Felszállt az egyik villamosra és figyelte a lányokat. Talált is párat, akik tetszettek neki, de esélye sem volt, rá se néztek, ugyanis mindenki csak a telefonját nyomogatta. Persze, ez csak egy példa a sok közül, a lényeg, hogy manapság sokkal kevésbé nyitottak az emberek és ennek ez a koronavírusos helyzet sem tett jót.
Azért mert egyedül vagy, még nincs veled semmi baj! Én sok olyan embert ismerek, aki nem találta még meg a párját, pedig külsőleg és belsőleg is vonzó ember. Sikeres a munkában, sok barátja van, jó a kapcsolata a családjával, igényes önmagára, valahogy a párkapcsolatba mégis beletörik a bicskája. Ilyenkor pont nem hiányzik az, hogy valaki nagy szemekkel rád csodálkozzon, vajon miért nem vagy még férjnél, hát mi a baj veled? Elárulom. Semmi. Vagy legalábbis semmivel sem több, mint azzal az emberrel, aki épp egy boldogtalan párkapcsolatban vagy házasságban él. Csak az társadalmilag sokkal elfogadottabb.
Épp elégszer érzem így is, hogy nem vagyok elég jó és nem vagyok elég szerethető, nem kellenek a hülye megjegyzések és az ítélkezés. Elég az üres szavakból, az elcsépelt okosságokból. Az, hogy egyedül vagyok, pusztán azt jelenti, hogy a megfelelő emberre várok és nem akarok fűvel-fával összeállni csak azért, hogy megfeleljek az elvárásoknak.
Az egyedüllét ugyanakkor egy csodás lehetőség arra, hogy az ember közelebb kerüljön önmagához. Megtapasztalhatod azt a szabadságot, hogy boldogulsz egyedül és nem függsz mástól. Képes vagy önállóan becsavarni egy villanykörtét, megszerelni a mosógépet, lemosatni a kocsit, elvinni a macskát az állatorvoshoz. Van időd a barátaiddal találkozni és több időt tölteni a családoddal. Sokkal több időd van magaddal foglalkozni, megtapasztalni a saját erődet és azt a fajta önszeretetet, amikor önmagaddal is jól elvagy.
Ha sokáig vagy egyedül, biztosan megtanulod értékelni, milyen, amikor újra szerethetsz egy másik embert és viszontszeretnek. Nem a hibát fogod benne keresni. Minden pillanatát élvezni fogod a másikkal együtt töltött perceknek, hisz erre vártál régóta.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.