Alfanő vagyok, ezzel elriasztom a férfiakat?

Szerinte a vagányságommal és a szókimondó stílusommal próbálom álcázni magam, de valójában egy félénk, ijedt kislány vagyok. Aztán megkérdezte, hogy a kedvéért nem tudnám-e levetkőzni az alfanő szerepét és átváltozni egy kicsit lágyabbá. Mert akkor kellenék neki komoly kapcsolatra.

Bevallom, felkavartak ezek a sorok, és gondolatok sokaságát indították el bennem. Igen, olyan vagyok, mint amilyennek ő látott, de saját értelmezésemben ez egy pozitív dolog. Számomra az alfanőség azt jelenti, hogy kiállok magamért és a becsületemért. Azt jelenti, hogy merem vállalni a véleményemet, és tudom képviselni az érdekeimet.

Én nem bonyolódom ilyen szánalmas és közönséges játékokba, egyszerűen nem veszi be a gyomrom. Tudom, hogy ki vagyok, mennyit érek, és azt is tudom, hogyan jutottam el idáig. Épp ezért mindig bátorítom azokat, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. Nem bántok, nem alázok meg másokat, csak azért, hogy növeljem az önbizalmamat.

Bármennyire is igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangot, rendre kudarcot vallok. Nem könnyű, de az évek során hozzászoktam ahhoz, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni velem. Észreveszem, hogy gyanakvóan méregetnek, mint valami ufót, irigykednek, és összesúgnak a hátam mögött.

De hogy konkrétumot mondjak: nem lelkendezek előre egy randiprogram miatt, hogy "Ó, Igen! Szuperül hangzik!", ha rohadtul nincs kedvem hozzá. Inkább egyenesen elmondom, mit érzek, mit gondolok. Felvállalva a lehetséges konfliktushelyzetet. Ezt a tulajdonságomat a legtöbb férfi nem értékeli. (Amit a bevezetőben említett történet is tökéletesen példáz.) Valószínűleg azért, mert hozzászoktak az önmagukban nem bízó, mindenre bólogató cicamicákhoz. Akik behódolnak, és feladják az egyéniségüket csak azért, hogy párkapcsolatban élhessenek. Köszönöm szépen, én ebből nem kérek.

Tapasztalt, karakán, talpraesett nőnek tartom magam, de Wonder Womantől azért még igen messze állok. Az pedig, hogy erős vagyok, nem jelenti azt, hogy néha ne szorulnék segítségre. Mint mindenkinek, nekem is vannak érzékeny pontjaim és félelmeim. Néhányuk teljesen jelentéktelen, mások olyan mélyen gyökereznek, hogy nagyon nehéz tőlük megszabadulni.

A sebeim még mindig túl mélyek, és az elmúlt időkben senki nem akadt, aki teljes valómban elfogadott volna. Ott bujkál bennem egyfajta hiányérzet. Elmondhatatlanul vágyom megértésre, gyengédségre, érintésre... egy olyan férfira, aki fantasztikusnak talál, és aki mellett biztonságban érezhetem magam.

Nyitókép: Shutterstock