Erre ő bosszúból szintén megvétózta a legénybúcsúra rendelt sztriptíztáncosnőt, ami pedig a cimborák szerint tarthatatlan - így most áll a bál. Én meg a sorait olvasva arra gondoltam: ha neked az megcsalás, amit egy fizetett táncos ad, akkor nem sok fogalmad van az intimitásról...
A leánybúcsú-legénybúcsú egy jópofa szórakozás, ami egy korszak végét és egy új éra kezdetét jelenti. Innentől nem a barátnők, haverok a legfontosabbak, hanem a társ, később pedig a család a fő prioritás.
Lazán, és nem is feltétlenül kapcsolódik ehhez a mérföldkőhöz a ledérség, a kicsapongás, a csajozás-pasizás elhagyása is. Ennek volna szimbóluma a táncoslány, vagy épp a chippendale-fiú, aki még egyszer utoljára megkísérti a vőlegényt, a menyasszonyt. Ez már azonban inkább csak játék, nem valódi erotikus kaland.
A lány aztán - háromszáz kommenten keresztül - a kapcsolatuk mélyére ásott, és hamar kiderült, hogy mindketten iszonyúan féltékeny, szorongó típusok. Ám a vőlegény saját magával kapcsolatban jóval elnézőbb, mint amikor esetleg szép arája tekintete akad meg egy izmos férfitesten. Mondhatnánk, hogy ha ennyire hisztérikusan féltékeny egy férfi, talán még nem nőtt fel egy komoly kapcsolathoz, és előbb inkább a saját önbecsülésén kellene dolgoznia.
De ebben az esetben mindketten nyakig sárosak: ha ennyire nem bíznak se magukban, se a másikban, mégis mi a csudáért akarnak összeházasodni?
Akit szeretek, annak érintését nem pótolja egy random vetkőzős-vonaglós munkaerő. Ahogyan a valódi erotikus feszültséget és intimitást sem adja meg egy felszínes külsőségekre épülő show-műsor. A sztriptíztáncosnő és a chippendale-fiú opcionális hangulatelem, épp úgy, mint a játékos lányszöktetés, a rizsszórás vagy a vőfély beszéde. Sikamlós tradíció, ez tény, de ettől még szimbólum, nem a másik megcsalása. Aki ezt a random mókát a félrelépéssel egyenértékűnek veszi, az jó eséllyel a mindennapjaiban is igen felszínes. És nem biztos, hogy képes elválasztani a valódi intimitást a sekélyes gesztusoktól.
Ettől függetlenül azonban a szexi tánc nem mindenkinek való. A többség szingli éveiben sem feküdt le minden este mással. Szriptíz- vagy épp chippendale-show-n pedig életében nem járt még, és nem is érzett iránta vágyat, egészen az esküvőjéig. Vagyis hát... még akkor sem. Egyszerűen csak a barátnők, cimborák leszervezték neki, mert valami szokatlan, ütős programmal akarták emlékezetessé tenni ezt a mérföldkövet.
A jelen esetben aztán - több kör után - kiderült az is, hogy a lelkük mélyén egyikük sem vágyik vetkőzős parádéra, de nem akarják megbántani a barátaikat, és gyengének sem akarnak mutatkozni előttük.
Felmerül hát a kérdés: mégis milyen barátaik vannak, ha bennük nem tudatosodott, hogy épp az ünnepeltek fogják kényelmetlenül érezni magukat a buli során??? Létezik egy sor mókalehetőség és programkínálat leány- és legénybúcsúkra. A játékos utcai feladatoktól kezdve egészen a szabadulószobákig, kalandtúrákig. Mégis mi a fenéért kellene egy olyan párt vetkőzős bulival terhelni, akik láthatóan idegenkednek ettől?
Ha kellő önismerettel rendelkezel, ne azért mondd le a chippendale-fiúkat, mert a vőlegényed megtiltotta, hanem mert úgy érzed, számodra nem volna különösebben szórakoztató a vonaglásuk! Esetleg inkább kényelmetlenül éreznéd magad közben.
Ha pedig mindketten idegenkedtek az ilyesmitől, udvariasan és nyíltan kommunikáljátok ezt a barátaitok felé! Ez az első alkalmak egyike, hogy egységet mutatva, egymás oldalára állva képviseltek egy közös álláspontot másokkal szemben, a rátok nehezedő nagy nyomás ellenére. Ha ez most nem megy, akkor talán jobb is, ha elmarad inkább az esküvő...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.