Őrültség elvenni egy prostit? Én évek óta boldog vagyok vele!

Tipikus helyi vagány csávó voltam, elkényeztetett egyszem fiúcska. Apám vállalkozása jól ment, anyát szerették és elismerték a munkájában. Szép ház, autók, drága nyaralások... A suli könnyen ment, és hamarabb tudtam vezetni, mint ahogy érettségim lett. Mindig is imádtam a sebességet, a gyors verdákat. Hamar elterjedt, hogy hírből sem ismerem a sebességhatárokat.

Egy nap aztán összejöttem Beával, akivel egy iskolában jártunk. Ő volt az, aki szép lassan megszelídített. Addig be sem zárta a kocsi ajtót, míg be nem kötöttem magam. Mindig a váltón volt a kezem, ahogy az övé az enyémen, hogy finoman belém vájja a körmeit, ha már megint túlnyomtam a pedált. Végül már az sem érdekelt, ha elkésünk, csak biztonságban célba érjünk. De a szülei féltették tőlem, és sosem hitték el, hogy megváltoztam miatta.

Boldogok voltunk. Imádtam a gyönyörű fekete haját, az égszínkék szemét és a pici úszógumit a hasán. A haverok húztak, hogy vékonyabb lányt is kereshetnék, de nekem akkor is ő kellett, a tehetséges, szerény, mégis huncut, életvidám csajszi. Anya örült nekünk, apát nem érdekelte, ezt leszámítva minden szép volt. A balesetünkig. Nem mi voltunk a vétkesek. Engem még a kocsiból vágtak ki, mikor mentőhelikoptert hívtak Beához. Megúsztam pár töréssel és ficammal. Ő nem...

Persze mindenki engem hibáztatott a múltam miatt, hiába állt az ellentéte a baleseti jegyzőkönyvben, ez nem változtatott semmin. Felkötött kézzel, botra támaszkodva álltam a temetőben, esélyem sem volt az apjától elcsattanó pofont kivédenem. A felesége fogta vissza, de közben a képembe vágta: bárcsak te haltál volna meg!

Eladtam a házunkat és beköltöztem a telephelyre. Összehívtam az alkalmazottakat, hogy átveszem a céget. Volt, aki kiröhögött és felmondott, volt, aki maradt. Nehéz évek jöttek, munkába temetkeztem és gyászoltam. Aztán a cég lassan talpra állt és sikeres lett. Anyagilag egyenesbe jöttem, de egyedül voltam. Próbáltam randizgatni, ám a lányoknak inkább az egzisztenciám jött be, mint én. Akkor adtam fel, amikor egyikük vagyonmegosztási szerződésről kezdett beszélni, hogy hány százalék járna neki x évnyi házasság után...

Ekkor fordultam az escort lányok felé - vegyes érzésekkel, de férfiként voltak igényeim. A testem kielégült, a lelkem viszont üres maradt és tovább sóvárgott azután, amit Beával éltem át. Sosem kevertem az együttlétekbe érzelmeket, amíg nem találkoztam veled. Tetszett a bemutatkozásod, a fotóid, a hangod a telefonban. Ahogy ajtót nyitottam neked, éreztem, ez az éjszaka más lesz.

Életem legszenvedélyesebb éjszakája volt. A karomban aludtál el, fejed a vállamon, a kezed a kezemben. Azt hittem, reggelre elillan ez az érzés. Hamarabb ébredtem, néztelek. Úgy ölelted a párnát és húztad magadra a takarót, mintha a világtól óvna. Én is ezt éreztem. Meg akartalak védeni, és örökre megtartani magamnak.

Lezuhanyoztam, hátha a hideg víz segít, ahogy korábban is, de hatástalan volt. Megrémültem, amikor nem találtalak az ágyban. Kávét főztél, az én ingemben. Annyira klisés, de olyan gyönyörű voltál a kócos hajaddal! Elmondtad, miért csinálod ezt a munkát, és én nem tudtalak elítélni, mert valahol sorstársak voltunk. Indultál, de előtte még magamhoz húztalak. Belém kapaszkodtál és, akkor végleg döntöttem. "Van egy ajánlatom a számodra." - mondtam összeszedve minden bátorságomat.

... Hallom, hogy nyílik az ajtó, mögém lépsz és átölelsz, a fejedet a vállamra támasztod, mint az első éjszakán. "Boldog évfordulót" - súgod. Nem szégyellem, hogy így ismertem meg a feleségem.

Juhász Béla novellája

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock