A férjem elhagyott egy másik nőért. Megcsalt, amikor terhes voltam, és a 7 hetes gyerekem mellett már válni akart. Onnantól kezdve kezdtem el trenírozni magam arra, hogy semmi sem tart örökké. Falakat építettem, és ha kívülről rajongó szerelmesnek tűntem is, belül ott figyelt a kisördög, és figyelmeztetett, hogy az örökké tartó szerelem csak illúzió.
Nem létezik, mert vagy én lépek, vagy engem hagynak el. Ezért aztán az összes veszekedés azzal végződött részemről: "Legyen akkor vége! Költözz el!" Vagy azzal: "Meglátod, egyszer összecsomagolok, és elhagylak!
Volt, hogy évekig készültem kilépni egy kapcsolatból, amihez nagyon kötődtem. El akartam hagyni azt, akit akkor a világon legjobban szerettem - mindezt csak azért, mert biztos voltam abban, hogy előbb-utóbb vége lesz. "Hiszen van ez a sok konfliktus meg buktató, és sokszor nem értünk egyet. Veszekszünk és féltékenykedünk. Nem bízunk a másikban.
És igen! Tudtam én, hogy van okom nyomozni! De akkor inkább én csalom meg őt előbb..." Millió negatív gondolat, ami egyértelműen sodort a bukás felé. Újra és újra futottam ugyanazokat a köröket a hosszabb-rövidebb kapcsolataimban, míg egyszer csak valami átfordult bennem.
Már közel jártam a 40-hez, mikor összeismerkedtem valakivel, aki még annyira sem tudott kötődni senkihez, mint én. Az enyémhez hasonló falakat épített maga köré, és a legkisebb kudarcra is befeszüléssel válaszolt. Én viszont babát szerettem volna tőle. És amikor megtörtént a csoda, sorsszerű lett számomra a talákozásunk. Elkezdtem úgy ragaszkodni hozzá, ahogy talán még a házasságomban sem tettem.
Millió vita, feszültség, csiszolódás mellett - vagy épp annak ellenére - észrevétlenül megváltoztam. Egy dolog lett fontos az életemben, az új család lehetősége. A második gyermekemmel, közel a negyvenhez, esélyt kaptam arra, hogy megtudjam végre, mi a hosszú és hűséges kapcsolat titka.
Megváltozott a gondolkodásom. Már nem azt mondtam egy vita végén, hogy "El lehet menni!", vagy hogy "Egyszer elhagylak!" Hanem azt, hogy "Úgy készülj, hogy én nem foglak elhagyni!" Ahogy teltek az évek, megtapasztaltam, hogy ha sikerül túljutnunk egy-egy komoly hullámvölgyön, ha nem adjuk fel a gödör alján, akkor a kapcsolatunk ezerszer erősebb lesz, mire kikapaszkodunk a válságból.
Megtanultam úgy kezelni a kudarcokat, hogy nem a másikat hibáztatom. Nem arra gondolok, hogy jobb lenne nekem nélküle, meg egyedül, meg hogy jobbat érdemlek. Már nem készülök folyamatosan a végére. Eldöntöttem, hogy vele élem le az életem. Jóban-rosszban!
Örülök, hogy erre megtanított az élet, és remélem, ezzel sikerült rátalálnom hosszú és hűséges kapcsolat titkára, amik szerintem a következők: bizalom, hit és kitartás.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.