Magas nőnek lenni nehéz, de csak ha nem nőttél fel a feladathoz

"Neked elég nehéz lesz párt találni..." - hangzott el még általános iskolában egy osztálytársamtól. Hogy miért mondta? Mert magasabb vagyok az átlagnál. Én álltam a tornasor legelején.

Nemcsak a lányoknál, de még a legtöbb fiúnál is magasabb voltam. Persze mostmár a legtöbben utolértek, de emlékszem, fiatalabb koromban mindig összehúztam magam, hogy kisebbnek tűnjek. 

Az átlagmagasság nőknél 164 cm, férfiaknál 176 cm. Én az átlagnál jóval magasabb vagyok, egészen pontosan 176 cm - de ismerek olyat, aki 180 fölött van és kevesebbet "problémázik" emiatt. Vagyis abszolút személyfüggő, hogy ki, miképpen éli ezt meg. 

Arra a kérdésre, hogy nekem problémát okozott-e a magasságom, vagy akartam-e máshogy kinézni, egyértelmű igen a válasz. Nagyon sokszor éreztem ezt, mert rendszeresen bántottak a magasságom miatt. Össze akartam zsugorodni, amilyen picire csak lehet. Nem akartam, hogy kitűnjek emiatt, de nem tudtam elbújni, mindig megkaptam, hogy "felhőkarcoló", „zsiráf", vagy csak annyit, hogy "hova akarsz még nőni?" 

Az a kedvencem, amikor azt mondják, hogy "nem lennék a helyedben, szar lehet ilyen magasnak lenni". Nagyon köszi, én sem önszántamból vagyok az, de tényleg hálás vagyok, hogy újból eszembe juttattad, mennyire szerencsétlen vagyok.

Aki kilóg a többiek közül, hamar céltáblává válhat

Amikor gimibe készültem, nagyon izgultam. Izgultam azért, hogy lesznek-e velem egymagas osztálytársaim, ahogy amiatt is, hogy vajon mennyi piszkálódást kapok majd az új társaságban. A tornasorban itt már lecsúsztam az első helyről - persze nem olyan drasztikusan, csak a második helyre. 

Sokat irigykedtem azokra a lányokra, akik magassarkúban voltak egy-egy ünnepségen. Egyszer elhatároztam, hogy a következő évzáróra én is azt veszek fel - és bár teljesült a kívánságom, mégis nagyon kellemetlenül éreztem magam.

Forrás: Shutterstock

 

Az járt a fejemben, hogy vajon mindenki azt figyeli, mennyivel magasabb vagyok így? Vajon hányan gondolhatják azt: "Minek vesz fel ez a lány magassarkút, így is eléggé kitűnik a sorból?  

Aztán pedig azon kaptam magam, hogy az ezen való agyalás kihatott a közérzetemre, és ezt mások is észrevették. Aztán idővel átfordult bennem valami. Ahogy idősödtem, elfogadtam, hogy ezen nem tudok változtatni, és hogy akkor sem fogok összemenni, ha minden nap sírok emiatt. Rájöttem, hogy ettől még szép, értékes és szerethető nő lehetek, ha azzá akarok válni, és ez semmiképpen sem a magasságom függvénye.

Az élet pedig nagyon vicces, mert azok, akik régebben felhőkarcolónak neveztek, magasabbak lettek nálam. Sőt, több régen látott ismerősömtől megkaptam, hogy úgy emlékezett, magasabb vagyok, pedig én nem lettem kisebb, csak ők nőttek meg.

Mióta megtaláltam a helyem az életemben, nem agyalok a centiken, és azóta rájöttem, hogy egyáltalán nincs rossz dolgom. Arról nem is beszélve, hogy az sem feltétlen hátrány, ha felfigyelnek az emberre, csak tudni kell élni a helyzettel. Lett párkapcsolatom is, és egyáltalán nem okoz nekünk gondot, hogy magassarkúban magasabb vagyok a páromnál (amúgy nem), egyikünk sem csinál ebből ügyet. Mostanra nem csak a testem nőtt meg, hanem én is felnőttem a feladathoz, hogy megtanuljam elfogadni magam. 

Sándor Tamara

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?