Nem minden férfi randiguru, bánj velük kíméletesen

Lopott pillantások vagy éppen szemérmetlen szemezések. Mosolyváltás. Odalép hozzád és félszegen vagy pont ellenkezőleg, duzzadó önbizalommal telve kérdezi, meghívhat-e egy kávéra. Klasszikus randikérő szituáció, amelyre vagy igent mondunk vagy nemet...

Majd pont veled fogok randizni...  

Dobogó szív, izzadó tenyér, összeszoruló torok, és remegő gyomor kíséri általában az első randit mindkét fél részéről. Már, ha eljutnak idáig... Minap két lány sétált előttem az utcán és elég hangosan beszélgettek ahhoz, hogy tisztán halljam őket.

- ....tudod, a Gábor – hallom a lenőtt, szőke hajú leányzót.
- Melyik Gábor? – értetlenkedik barna barátnője.
- A szemüveges, göndör hajú, vékony...
- Jah, az...
- Na, mostanában dumáltunk párszor, egész jófej, lehet vele röhögni, meg minden. A Máté buliján is együtt ittunk, emlékszel?
- Aha, ja... jófej.
- Na, tegnap azt mondta, hogy kávézzunk már egyet.
- Naneeeeeeee!
- Mit, naneeeee? Te mire gondolsz?
- Semmire. Mondjad már!
- De, látom, hogy valamire gondolsz. Na, ez az, amire én nem gondoltam...
- Mi történt, inkább azt mondd!
- Hát randira hívott... A Gábor... randira...
- És mit mondtál?
- Te eszednél vagy? Mit mondtam volna? Nem hallod? A Gábor? Nem is értem, mit gondolt! Elküldtem a fenébe! Majd pont vele fogok randizni! Nézzen már tükörbe!

Szegény Gábor – gondoltam magamban, pedig nem is ismerem. Mégis úgy éreztem, jól meg lett vezetve. Talán nem szándékosan, de akkor is. Elképzeltem Gábort a szemüvegével, göndör hajával, vékony testalkatával. Hát oke, valószínűleg nem egy Adonisz, aki heti háromszor jár az edzőterembe, de a lányok beszélgetéséből az derült ki, hogy „jófej", lehet vele beszélgetni, jól érezte magát vele a randira kiszemelt lány, sőt többször együtt is buliztak. Akkor vajon miért volt számára meglepő, hogy Gábor randira hívta?Gábor, Gábor, jól benézted a szituációt – csóválom a fejemet magamban és kikerülöm a lányokat, miközben azon jár az agyam:

szegény srácoknak, majd férfiaknak mennyi visszautasítást kell megemészteniük életük során. Durvábbat és szolidabbat egyaránt.

Forrás: Shutterstock

Randit kérni nem egyszerű feladat

Nőként ritkán gondolunk bele, hogy általában – mert biztosan vannak kivételek, akiknek csípőből megy – milyen szorongással, rákészüléssel járhat randira hívni egy lányt. Csajozós dumát mondjon? Vagy legyen romantikus? Kávéra invitáljon vagy fröccsre? Délután vagy este? És mikor menjen oda? Már maga a szituáció is tele van buktatóval és teljesen kiszámíthatatlan. A válaszról nem is beszélve! Hiszen a srácok sosem tudhatják, mi lesz a reakció.

Nézzük csak meg szegény Gábort. A párbeszédet hallva, nem hinném, hogy a lenőtt hajú lányka kíméletesen érzékeltette volna vele, hogy ő nem táplál romantikus érzelmeket iránta.
Elküldtem a fenébe! Majd pont vele fogok randizni!" – visszahangzik a fejemben.

Pedig a szemüveges, göndör hajú, vékony Gábor biztosan kihordott lábon egy infarktust, mire elő mert hozakodni a témával. Jól körül is járhatta a dolgot, hiszen a nagy kérdés előtt, már többször beszélgetett a lánnyal, nevetgéltek, buliztak együtt. Nyeregben is érezhette magát a sok együtt töltött időre gondolva. Elvégre a jelek egyértelműek voltak. Ám amikor izzadó tenyérrel és elszorult torokkal végre előhozakodott a lényeggel, csak durva elutasítást kapott viszonzásul.

„Nézzen már tükörbe!" – idézem fel ismét a lány affektáló hangját és szívből remélem, hogy ezt azért nem vágta Gábor fejéhez, aki valószínűleg minden bátorságát összeszedve, egy kávézó romantikus zugában – valószínűleg minden ismerős és kíváncsi szempártól elbújva – hívta randira őt. Őt, aki aztán elküldte a fenébe...

A fegyver a mi kezünkben van, és mély sebet is ejthetünk vele

Nem tudom, ti hogyan vagytok ezzel, de én személy szerint nem szeretnék egyetlen fiúval vagy férfival sem cserélni ebben a szituációban. Gondoljunk csak bele, mennyire kiszolgáltatottá teszi őket ez a helyzet. Minden egyes randira hívás. Ők színt vallanak, mi pedig döntünk, hogy érdekes-e számunkra az „ajánlat" vagy sem. Ez olyan, akár egy éles fegyver. Szúrhatunk, sebezhetünk vele annyira mélyen is, hogy egy életre meghatározhatjuk az adott férfi viszonyát a nőkhöz. 

Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkivel randizni kell. Egyáltalán nem, hiszen velem is megesett, hogy olyan fiú hívott vacsorázni, akivel eszem ágában nem volt randizni, nem is értettem, hogy neki ez hogyan jutott eszébe...

 

Nem árt azonban kicsit gondolkodni, mielőtt kibukik belőlünk az első reakciónk.  

Legyen az felháborodás, értetlenkedés vagy akár nevetés. Ezekkel ugyanis tényleg nagy károkat okozhatunk. Lássuk be, hogy még azok részéről is, akik szinte sportot űznek a randizásból, mekkora rizikó feltenni ezt a kérdést, hiszen minden visszautasítás egy kudarccal ér fel, amikor nem akarták őket. S ha erre a visszautasításra – amely magában is megalázó – még a stílussal is ráerősítünk...

Visszautasítani egy hátunk közepére sem kívánt randit lehet nőiesen, elegánsan és a körülményekhez képest kíméletesen is. Mielőtt kicsúszna bárki száján a „Menj a fenébe!" „Mit képzelsz magadról?" „Nézz tükörbe!" mondatok egyike, álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk arra, hogy összeszedni a bátorságot és randira hívni valakit nem olyan egyszerű feladat, mint az a túloldalról, női szemszögből tűnik.

 

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?