Ne ragadj benne egy rossz életben! - 4 jel, hogy traumatizáltak a szüleid

Jó pár év szülőséggel a hátam mögött úgy vélem, szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen módon ne ártsunk a gyerekeinket. Hatalmas felelősség zúdul ránk, már a fogantatás pillanatában, amire senki sem készít fel minket. Nincs se útmutató, se kézikönyv, csak a tanult minták, az ösztönösség és némi tudatosság. De elég ez?

Túl sok szeretet, túl nagy féltés, túl sok tér, túl nagy szigor, túl sok szabály, engedékenység, önállóságra nevelés... Egyszerűen szülőként nem tudsz mindent jól csinálni, főként, ha több gyermeked is van. Hiszen más személyiségek, ami az egyiknél hasznos, az lehet, hogy a másiknál ártalmas. Idézd fel a gyerekkorod, és most vesd össze a mostani életbeli elakadásaiddal. Döntésképtelen vagy? Lehet, hogy sosem hagytak választani. Kerülöd a konfliktusokat? Lehet, hogy gyakran hallottad veszekedni a szüleidet. Csak lengsz a világban, képtelen vagy egy dolog mellett kitartani? Lehet, hogy túl engedékenyek voltak veled gyerekkorodban.

Egy szülő feladata rettentően nehéz, főként, ha belegondolunk, hogy a gyereknevelés mellett, az élet hány területén kell még teljesítenie, mennyi elvárásnak kell megfelelnie. Türelemmel, megfelelő társsal és önreflexióval maximum annyit érhet el, hogy minimalizálja a traumák számát és mértékét.

Ám van, amikor a szülők igenis tehetnek arról, ha felnőtt gyermeküknek komoly nehézségekkel kell megküzdenie. Ezt nevezzük úgy, hogy a gyermek számára nem voltak biztosítva az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges feltételek. Nézz magadba!

 

Ha felkészültél, jöjjön 4 jel, ami arra utal, hogy bizony te is traumatizált gyerek voltál.

1. Nem tudsz kapcsolódni a kortársaidhoz, koravénnek, kiégettnek érzed magad

Neked kellett gondoskodnod valamelyik családtagodról - Gyakori, hogy az idősebb testvérnek kell ellátni a kisebbet: ő fürdeti, pelenkázza, eteti, altatja, öltözteti... stb. Ez a fajta „teher" megakadályozza, hogy megélje a gyermeki gondtalanságot, hogy kapcsolódni tudjon a kortársaihoz. Szélsőséges helyzetben akár a szüleiről is neki kell gondoskodnia vagy helyettük végzi el a feladataikat: ő vásárol például be, takarít, főz, intézi az ügyeket. Ez egyszer-egyszer nagy segítség lehet a családnak, de ha állandó, ráadásul kényszer feladatként zúdul akár egy tinédzserre is, az bizony komoly személyiségtorzuláshoz vezethet, hiszen nem tudja megélni az életkorának megfelelő feladatokat, kihívásokat, túl hamar nő fel egy olyan felelősséggel, amit még képtelen elviselni.

Forrás: Shutterstock

2. Nem engeded, hogy mások segítsenek, mindent egyedül akarsz megoldani

Meg kellett tanulnod önmagadat megnyugtatni - Az oltalom és biztonság hiánya labilissá tesz még egy egészséges felnőttet is. Most gondold el, ha nincs senki gyermekként, akitől vigaszt kérhetsz? Ez bizony később azt eredményezheti, hogy nem fogsz tudni se kérni, se elfogadni segítséget másoktól. Nem fog tudni megnyugtatni senki sem, és az életedben fellépő összes nehézséggel egyedül kell majd szembenézned.

3. Képtelen vagy elfogadni mások szeretetét

Nem kaptál elég szeretetet – Szüleid lehet, hogy elláttak, de sosem tapasztaltad meg, milyen, amikor szeretettel telve ölelnek vagy szólítanak a neveden, nem volt részed őszintén önzetlen kedvességre a részükről. Mivel ismeretlen számodra az, ha szeretve vagy, képtelen vagy mit kezdeni egy ilyen helyzettel felnőttként. Sőt, könnyen lehet, hogy saját magadat se vagy képes szeretni.

4. Értéktelennek érzed magad, ha valaki megdicsér, gyanakodni kezdesz

Nem dicsértek gyerekként – Az abban való megerősítés, hogy „ügyes vagyok", okos vagyok", „jól csináltam", „büszkék rám" elengedhetetlen az önbizalom építésében. Ennek hiányában önbizalom hiányos felnőtt leszel, aki a valódi érdemeit se lesz képes reálisan látni. Alulértékeled magad, épp ezért dicséret hallatán egyből az fog eszedbe jutni, hogy a kedves, téged méltató szavak mögött valami hátsó szándék bújik meg.

Ezeken túl is sok minden utalhat gyermekkori traumatizálásra, mint a szorongás, bizalmatlanság, az érzelmek elrejtése, ridegség, addiktív hajlam.

Ebből azonban van kiút! A felismerés az első lépcsőfok, a szembenézés a második, a harmadik pedig egy szakember felkeresése, aki segít neked, hogy magad mögött hagyhasd ezeket és teljes életet élhess. Hidd el, sose késő változtatni!

 Nyitókép: Shutterstock

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
    Ezt olvastad már?