Mégsem arról álmodom, hogy feleség leszek!

Már 32 is elmúlt, és még mindig nem volt egy "értelmes" férfi a láthatáron. Talán egyedül marad élete végéig. Nem rég bontott fel egy több mint 2 éves jegyességet. Miért?

Nem tudta megmagyarázni. Csak teltek a napok, hetek és páni félelem lett úrrá rajta. Először azt gondolta, ez természetes. A házasság nagy dolog, valószínűleg mindenki izgul a nagy nap előtt. Hiszen hozzákötöd magad egy másik emberhez életed végéig. Minden nap minden percében együtt lesztek. Számadással tartozol a másiknak, hogy hol vagy, kivel és mikor...

Mire a gondolatmenet végére ért, teljesen leizzadt. Itt jött rá, hogy nem, ez nem csak a természetes izgulás. Ez nem az a kis bizsergető félelem, amit egy új helyzet hoz magával. Rá kellett jönnie, hogy szimplán félreismerte saját magát.

Egészen kicsi kora óta vágyott már házasságra, családra, gyerekekre. Ezt látta otthon a nagyszülőktől, szülőktől, ezért számára is természetes volt, hogy így kell alakulnia az életének. Az első párkapcsolata 17 évesen kezdődött. Kamaszos hévvel vetette bele magát a szerelembe, és eszméletlen módon tetszett neki. Aztán amikor jött az egyetem, megkopott a kapcsolat fénye, és be kellett látnia, mégsem ő az igazi...

De semmi gáz! Még nagyon fiatal. Bár szeretett volna 25 éves kora előtt férjhez menni, belátta, hogy ráér az még a diploma után is. Így hát kényszerpihenőt adott a szerelemnek, de azért mindig nyitott szemmel járt.

A második kapcsolatába erőteljesen beletört a bicskája. Rövid ismerkedés, gyors összeköltözés, és még gyorsabban kialakuló fejetlenség. Határozottan harcolt érte, hogy ugyan kérje már meg a fiú a kezét. Hiszen már túl van a bűvös 25-ön, és a diploma is a kezében van! Nem maradhat örökre "barátnő"!

Forrás: Shutterstock

Persze az akkori párja ennél földhözragadtabb és előrelátóbb volt. Nem szerette volna elsietni a dolgot, és nem is engedte, hogy a lány kényszerítse. Végül dobbantott. Akkor azt érezte, megszakad a szíve. Kétségbe esve kezdett randizgatni, hátha újra jön a nagy szerelem. Az, ami végre megdobogtatja a szívét, amitől egyből érzi, hogy ő az igazi! De nem jött.

29 évesen ott ült magányosan a másfél szobás kis paneljában, és arra a következtetésre jutott: a nagy, mindent elsöprő szerelem ennyi idősen már nem létezik. Észszerű döntést kell hoznia. Nem várhat az érzelmekre, azok megbízhatatlanok és múlandók.

Így jött össze Vele. Tanulva a hibáiból, most nem kapkodott, nem sietett. Kivárta a pillanatot, amikor a férfi dönt úgy, hogy megkéri a kezét. Furcsa módon, amikor végre sor került a lánykérésre, nem történt semmi. Egy kis mosoly, egy határozott igen, vacsora a Gellért-hegyen... és ennyi. Nem öntötte el a szívét a boldogság, nem bizsergett bele a gondolatba, hogy végre férjhez megy. Aztán két évet viaskodott magában, mire az esküvő előtti hónapban döntésre jutott.

Félreismerte magát. Be kellett látnia, hogy ő nem az a nő, akinek ezt akarja. Sosem volt az, csak kergetett valami álmot, amire nem is vágyott igazán. Csak a környezetében látott mintákat követte. Megszületett hát benne a felismerés: nem feleségnek való! "Semmi baj - gondolta magában -, attól, hogy egyedül vagyok, még nem vagyok magányos." És nagyot kortyolt a frissen kitöltött borából.

Forrás: Szepessy László
Még több cikk Nórától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Nóra stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek