"A kigyúrt pasik érzéketlenek!" Hát persze...

A szőke nő buta, az izmos, tetovált férfiak pedig sekélyesek. Ugye? Ez a közgondolkodás róluk! Persze értem én, a legkönnyebb másokat gúnyolni, ítélkezni, addig sem kell a saját házunk előtt sepregetni.

De! Az élet és a benne élő emberek nem ilyen egyszerűek, egysíkúak. Ha így lenne, akkor azokat a "kedves" személyeket is, akik ilyeneket mondanak másokról, könnyedén be lehetne sorolni egy-két számukra nem éppen kellemes kategóriába. Ugye-ugye? Így már nem is tetszik annyira az általánosítás!

Pár hete két izompólós, kigyúrt fiatal pasit láttam egy templomban. Nem csak betévedtek, célirányosan jöttek, azért, hogy imádkozzanak. Ahogyan beléptek, elcsendesedtek, megtisztelték a helyet és az idejárókat azzal, hogy nem beszélgetnek. Halkan elsétáltak a második padsorig, majd leültek, külön-külön az egyik, illetve a másik oldalra. Egyedül akartak lenni a gondolataikkal, kétségeikkel, kéréseikkel, imáikkal. Behunyták a szemüket, lehajtották a fejüket, összekulcsolták a kezüket. Hosszú perceken keresztül így maradtak.

Messziről érkezhettek, pont erre a helyre, pedig mást is csinálhattak volna azon a forró nyári napon. Mondjuk, strandra mehettek volna, nagyokat nevetni, sört inni és örülni annak, hogy egészségesek, fiatalok.

Ők mégis úgy döntöttek, hogy idejönnek, és azzal beszélnek, akinek a válaszát nem hallhatják. De valahol mélyen a szívükben remélik, hogy megérkezik... Ahogyan azt is, hogy figyel és vigyáz rájuk. A testtartásuk, a mozdulataik mély érzelmekről árulkodtak, ellentétben az izompólós pasikról terjengő sztereotípiákkal.

Forrás: Shutterstock

 

Mikor befejezték, csendben felálltak, egymásra néztek, és a kijárat felé indultak. Nem fotóztak, eszükbe sem jutott elővenni a telefonjukat. Ellentétben azzal a hatvan év körüli nővel, aki két lépés után már kattogtatta a fényképezőgépét, mivel híres, ismert templomról volt szó. Mindenről készített egy fotót: az oltárról, a padokról, a szobrokról, festményekről. Pedig azt hinnénk, hogy az idős nénik nem ilyenek, nem igaz? Ennyit az általánosításokról és az előítéletekről.

A két izmos pasi pontosan tudta, hogy szükségtelen fotózniuk, hiszen a legfontosabbat úgysem örökíthetik meg a fényképeken. Azt a hitet, reményt, megnyugvást, melyet a lelkükben és a szívükben tudnak csak magukkal vinni.

Ez a két férfi azt bizonyította számomra, hogy sokan rosszindulatúan ítélkeznek, pedig bárkiben lehetnek értékek, és ez független a külsejüktől. Örülök, hogy láthattam őket és megerősítettek abban, hogy az emberek sokszínűek. Nem írhatóak le egy egyszerű képlettel, és nem jellemezhetőek pár szóval...

Forrás: Szentgyörgyváry Tamás
Még több cikk Gabriellától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Gabriella stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?