Örökbeadlak kicsim, ezzel teszem veled a legjobbat!

Vica idegei pattanásig feszültek. Harmadik órája vajúdott, és a szülésznő szerint minden rendben zajlott. Ő mégsem így érezte. Alig húszévesen esett teherbe, és a baba egyáltalán nem volt betervezve.

Előtte be akarta fejezni az egyetemet, munkába állni..., bulizni még, és élvezni az életet. Nem a gyerekkel volt gond, hanem az időponttal. Valamikor jöhet, öt, nyolc, tíz év múlva... Majd. De nem most.

Valójában még csak nem is az ő vágyairól volt szó. Egy gyerek váratlan érkezése általában sok mindent felülír, naponta százezrével történik ilyen a nagyvilágban. Csakhogy az elmúlt évben egyébként is gyökeresen megváltozott a lány élete. Egy hirtelen, gyors lefolyású betegség miatt árvaságra jutott, és gyakorlatilag nem volt közeli hozzátartozója. Hogy folytatni tudja az egyetemet dolgozni kezdett, ami miatt a tanulmányi eredményei jelentősen leromlottak. Csabi pedig? Ahogy megtudta, hogy Vica várandós lett, azonnal lelépett.

- Kizárt, hogy az a gyerek az enyém legyen! - vágta a lány fejéhez. A barátaik előtt lehordta mindennek, és azóta is levegőnek nézi, ha olykor összefutnak.

Igen... Megtehette volna, hogy jogi úton kierőszakol a srácból egy apasági tesztet, de mi értelme lenne? Egy ilyen emberre fecsérelje az időt? Mégis, mire számíthatna tőle a jövőben? Így hát nehéz szívvel bár, de döntött. A kicsinek nevelőszülőknél lesz a legjobb helye.

Ismert is egy olyan házaspárt, akik évek óta várólistásak. Kedves, mosolygós pár, ránézésre rendben van az életük. Az ilyenekre szokás azt mondani, hogy jóravaló emberek. Látszólag megvolt mindenük: jól menő vállalkozás, kertvárosi ház nagy udvarral... De az a fajta teljesség hiányzott az életükből, amit csak egy gyerek képes megadni. Megkereste őket, és bár először megdöbbentek, örömmel fogadták. Együtt jártak a vizsgálatokra, NST-re és mindenhová, ahová csak kellett.

Vicának csak egyetlen kikötése volt: még a nemét sem akarja tudni a kicsinek. Nem akart több fájdalmat, nem akart kötődést. Úgy élte az életét, hogy közben igyekezett tudomást sem venni az állapotáról. "Egyébként is megvisel ez az egész" - mondta gyakorta Marikának, a baba jövendőbeli anyukájának. - Jobb lesz így. Könnyebb.

Forrás: Shutterstock

Az asszonynak ilyenkor szomorúság ült az arcán, és igyekezett megértően viselkedni a kismamával szemben. Gyakran összejártak, beszélgettek. Leginkább azért, mert mindketten bele akartak látni egymás életébe. Megbizonyosodni arról, hogy jól döntöttek, amikor egymást választották.

- Nyugodjon meg, nincs mitől tartania! - A szülésznő hangja kiszakította Vicát az emlékezésből. - Ezen az osztályon egy szülés igazán rutin dolog.

- Magának talán igen, nekem ez az első... - akarta mondani, de rájött, hogy egy árva szó sem hagyta el a száját. Rátört egy újabb fájdalomhullám, azzal volt elfoglalva.

Marika és a férje engedélyt kaptak, hogy egyedüli "közeli hozzátartozóként" a szülőszobában tartózkodjanak. A férfi nem kívánt élni a lehetőséggel, szemmel láthatóan feszélyezte a helyzet, de odakint maradt a szomszédos váróhelyiségben. Ellenben Marika kapott az alkalmon, hogy együtt élje meg a lánnyal a megpróbáltatásokat. Szorítják egymás kezét, együtt aggódnak és üvöltenek, ha kell, miáltal ő is részesévé válhat a csodának. Egy gyermek - a saját gyermeke - születésének.

Vica pedig hálás volt, amiért valaki fogja a kezét, és mellette van. A szülés könnyen ment. A fájdalomtól való félelem, meg a hosszas vajúdásról szóló sok rémtörténet ellenére egészen meglepődött, amikor végre meghallotta a sírást. "Kislány" - kiáltott fel a nővér, amikor átvette a szülésznőtől a pöttöm kis testet. - "Egészséges kislány".

Elfelejthették tájékoztatni a lány kívánságáról, de az is lehet, hogy csak önkéntelen reakció volt a részéről. Bárhogyan is, de elhangzottak a szavak: "Kislány". Marika tekintete ijedten az ifjú anya arcára rebbent. Korábban úgy beszélték meg, hogy ő lesz az első, akinek a kezébe adják az újszülöttet. Vica arca megnyúlt, pontosan az a kifejezés ült rajta, amitől a nő titokban annyira rettegett. Kinyújtotta a kezét, és csak ennyit kért:

- Megfoghatom?

Többé el se eresztette.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?