Kemény férfi vagyok, de a házasság gondolata megriaszt...

Felemelte a söröskorsót, és beleivott. Azt hitte, ez a kis magány majd ellazítja - de nem. Az izmai csak úgy feszültek. Úgy ült, mintha bármelyik pillanatban fel kéne ugrania, mintha most is Irakban lenne, és éles bevetésre készülnének.

Pedig szabadságon van. Most nem katona, csak egy férfi a sok közül. Na jó, annyira talán nem átlagos... Elfojtott egy félmosolyt, és úgy tett, mint aki nem veszi észre a szomszéd asztalnál vihogó csitriket, akik láthatóan róla beszéltek. De azért jólestek az elismerő pillantások. Aztán újra megrándultak az izmai, mert tekintete az ujjára villant. Egy percre úgy érezte, mintha meghasonlott volna önmagával. Mintha nemcsak a bőrével, hanem az agysejtjeivel is érezné a jegygyűrűt. Nem tud róla elfeledkezni. Rosszabb, mint egy dögcédula.

Persze, rögtön lecseszte magát a hülye hasonlat miatt. Ha Luca hallaná, nem örülne. A dögcédula a halálról szól, egy jegygyűrű meg az életről. Bár amilyen jó humora van a csajnak, valószínűleg elütné az egészet valami poénnal. Ezért is szerette annyira. Mellette nem kellett finomkodnia. Nem kellett megjátszania a szokványos férfit, a szokványos embert.

A kétségeit sem kellett titkolni. Nem is tette. Sosem szépítette meg a gondolatait, sőt... Inkább az volt a baj, hogy sokszor nyersre, fájóra sikerült a közlendője. Talán ezt nem bírta korábban egyetlen nő sem. Meg azt, hogy ritkán van itthon és életveszélyes a munkája. Na jó, bírták volna. Csak amikor komolyra fordult a dolog, ő mindig lelépett.

Most viszont rászánta magát, hogy kitart. Fura. Pedig ez a kapcsolat is úgy indult, mint a többi. Nem akart mást, csak egy jó éjszakát. Aztán, hogy ölelhessen valakit, mikor nagy ritkán hazajön. Nem volt bőbeszédű, főleg ha kapcsolatokról volt szó. Szinte tőszavakban tálalta a nőnek, hogy ennyit tud nyújtani. Luca viszont a maró humorával mindent kimondott helyette, úgy, hogy azon önkéntelenül is nevetnie kellett. Közben pedig az igazságba mártott kis nyilacskák célba találtak.

Szép lassan - a nő találó mondatai hatására - elkezdte valósan, kívülről látni önmagát... A férfit, aki egész életében a kihívásokat kereste. Aki már gyerekkorában küzdősportokra járt, hogy bárkit le tudjon győzni és bárkit meg tudjon védeni, ha kell. A fiút, aki a szülei ordítozása elől az edzőterembe menekült. Az apja ütéseit a bokszzsáknak adta vissza, később pedig - katonaként - más nőket mentett meg, mert az anyjával nem tehette ugyanezt. Mert megmenteni csak azt lehet, aki maga is akarja...

Forrás: Shutterstock

Minden férfias kihívásnak eleget tett. Minden nemes célért küzdött: emberek életéért, szabadságáért, bajtársakért. Ám közben észre sem vette, hogy az élet legkomolyabb kihívásai elől folyton lelép. Hogy fél az elköteleződéstől. A családalapítástól. Attól, hogy fel merje vállalni, ki merje mutatni az érzéseit.Valahogy mindig riasztotta az apaság. Annyi mindent látott már a munkája során...

Törékeny gyerektesteket, amik kicsavarodva feküdtek az árokban, és az anyák ott üvöltöttek fölöttük a fájdalomtól. Csontsovány kölyköket, akik fegyverrel a kezükben rótták az utcákat. De még ezeknél is ijesztőbb volt az egykori kisfiú emléke, aki a pofonok csattogását hallgatta a szobájából. Talán ott tört el valami benne. Talán akkor kúszott az agyába az elhatározás, hogy neki nem kell feleség, nem kell gyerek. Mert mi lesz, ha a génjeiben van, hogy elrontja? Ha tönkreteszi a saját kölyke gyerekkorát, ha megnyomorítja a lelkét, ha...

De nem tudott tovább gondolkodni. Megcsörrent a telefonja.

- Luca? Basszus...

- Szia, édes!

- Bocs. Tudom, hogy furcsa, de... beugrottam egy sörre a szemközti bárba. Mindjárt megyek.

- Ne viccelj, nem kell sietned. Sőt, késs még vagy tíz percet! Imádom, mindenki azt találgatja, mekkora dráma lesz. A nagynéném már belevörösödött az örömbe, hogy lesz miről pletykálnia. A nagyi meg felhajtott két felest, most épp flörtöl a kollégáiddal...

Ezen aztán röhögnie kellett. Az ijesztő kétségek úgy szálltak el, mintha nem is lettek volna.

-Hülye vagy - mondta gyengéden a nőnek, majd elköszönt. Intett, hogy fizet, felállt, megigazította az öltönyét, és élete legnagyobb bevetésére indult: az esküvőjére.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Gretától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?