Vagy nem számítanak, mert másik ember, másik szerelem - és nem lehet összehasonlítani a kapcsolatokat? Amit az egyik párunk utált bennünk, azt lehet, hogy a következő szeretni fogja? Ami az előző szerelemben hiba, az lehet a másikban előny? Nem tudom, de néhány igazságot sikerült megtalálnom, amit a régi önmagamnak szívesen a fejébe vernék.
Ha nem tetszem valakinek, az nem azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó. Az csak annyit jelent, hogy az adott illető ízlésének éppen nem felelek meg. Ettől én se több, se kevesebb nem leszek. És ez minél hamarabb kiderül, annál hálásabbnak kell lennem. Hiszen továbbléphetek, és nem ültem fel egy olyan vonatra, amely jó eséllyel sehová sem visz. Még az is előfordulhat, hogy más esetben - ha nem ott és nem akkor találkozunk -, akár működhetett is volna a dolog.
De ha nem, hát kár hajnalban, félrészegen SMS-ekkel bombázni az illetőt, mert maximum csak egy letolt bugyival és egy jó adag szégyenérzettel fogok gazdagodni - de hogy a szívébe már nem lopom be magamat, az egyszer biztos.
Attól, hogy én mániákusan nézegetem a telefonomat, és mindenre azonnal reagálok, még nem biztos, hogy a másik is. Ha esetleg 1-2 óra alatt sem olvassa el az üzenetemet, nem kell azonnal telesírni a párnát, hogy már nem érdeklem. Lehet, hogy tényleg csak elfoglalt. Elképesztő, de vannak emberek, akik annyira bele tudnak merülni a munkába, vagy bármi más tevékenységbe, hogy elő-előfordul, hogy akár órákig nem néznek a telefonjukra. Ez önmagában még nem jelenti az érdeklődés hiányát. De igen, én is furán nézek a jógaórán azokra, akiknek nincs a matrac szélén a mobiljuk...
Ami már az ötödik randin is idegesít, az fél év múlva is fog - és lehet, hogy emiatt fogtok szakítani. Igen, igen, én is szeretek mindennek MÉG EGY esélyt adni, és tudom, hogy senki sem tökéletes. De ha hidegrázást kapsz attól, hogy étkezés után cuppogva szívogatja a fogát, vagy zavar, hogy dohányzik, az bizony összemelegedés után sem fog elmúlni. Nem etikus néhány hónap múlva elhagyni valakit azért, mert cigizik, mikor már az első randin is a teraszra foglalt asztalt, hogy rá tudjon gyújtani.
Mindenkinek más a szeretetnyelve. Máshogy szocializálódunk, mást hozunk otthonról. És azért, mert nem simogatja meg kétpercenként az arcomat, vagy nem nyalogatja nyilvános helyen a fülcimpámat, még lehet, hogy abszolút bejövök neki. Sajnos sokszor várjuk el a másiktól, hogy úgy viselkedjen, ahogy mi is tennénk - ez egy hibás berögződés. Persze van az úgy, hogy nem elegendő az az intimitás, amit a másik nyújt. Ilyenkor bizony érdemes elgondolkodni a szakításról, mert rossz dolog egy életen át sóvárogni.
De az is előfordulhat, hogy a másik fél egyszerűen csak visszafogottabb, nem olyan gyorsan és könnyen nyílik, mint te - de ez még nem jelent világvégét.
Hiába viselkedem úgy, ahogy szerintem a másik szeretné. Hiába festem át vagy vágatom le a hajamat, sminkelek erősebben, veszek új ruhákat, vagy fogyok pár kilót. Ha érzem, hogy nem kellek - ha elmondja, hogy bár szeret velem lenni, de ne várjak tőle semmit -, akkor bizony nem kellek. Ekkor aztán biztathatom magamat, hogy csak más a szeretetnyelve, meg biztosan csak több időt igényel egyedül, de NEM!
Elárulom neked, ha valaki akar téged, azt észre fogod venni. Ha bizonytalan vagy, akkor valószínűleg nem kellesz. De az a jó hírem, hogy erre is van megoldás: kérdezni mindig lehet, és őszintén kifejezni a vágyaidat soha sem tilos.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.