A rosszfiúk is érzelmekre vágynak!

Nem vagyok egy extra figura, soha nem is voltam. Szeretem az autókat, imádok utazni, vannak tetoválásaim, és nem makulátlan a múltam. Ennyi. Férfi vagyok, nekünk nemcsak belefér, de valahol elvárt is, hogy rosszfiúk legyünk.

Hogy tomboljuk ki magunkat, próbáljunk ki ezt-azt - olyan dolgokat, amiket a haveroknak és majd a fiainknak büszkén mesélünk, az anyánk és a párunk elől pedig elhallgatunk. Nem azért, mert nem tudhatnak róla, de egy kicsit azért is... Nem akarjuk, hogy aggódjanak, és ismét kisfiúnak érezzük magunkat, akinek megmondják, mi a helyes, és mit nem szabad megtenni.

Én is voltam fiatal, talán még most is az vagyok a harminchárom évemmel, de az az erő és kitartás, ami most megvan bennem, tíz évvel ezelőtt még hiányzott. Így, ha megkínáltak alkohollal, cigivel, akkor ittam és dohányoztam, még akkor is, ha nem ízlett, nem kívántam. A külsőm sokszor és sokakat megtévesztett. Volt, aki azt hitte, egy bunkó barom vagyok, a nők azt, hogy ágyról ágyra járok, a haverok pedig azt, ha velem lógnak, biztosan becsajozhatnak.

Meg akartam felelni ennek a rám aggatott imidzsnek. Csajoztam, buliztam. Aztán beleuntam, hogy mások elvárásai szerint élek - elfáradtam és kiégtem. Tudtam, hogy nem ez az én utam, nem ezt akarom, mert szarul érzem magam tőle. Tartalmas életet akartam élni, nem olyat, amelyikben harmincévesen ötvennek nézek ki - ötvenévesen meg már lehet, hogy nem is élek.

Úgy tűnik, a végletek embere vagyok, mert a nyüzsgésből, a bulizásból a teljes csöndbe vonultam vissza. Egy tanyára, ahol közel s távol nem lakik más. Persze nem tudtam teljesen elbújni a világ elől, boltba, benzinkútra, postára továbbra is jártam. Az egyik ilyen helyen megpillantottalak, és egy olyan érzés kerített hatalmába, ami számomra ismeretlen, mégis nagyon kellemes, otthonos volt. Akartalak, olyan erővel, amilyennel még soha semmit és senkit.

Forrás: Shutterstock

Kívántam a tekintetedet és a testedet, de nemcsak ezt, a gondolataidat, a hangodat, a mosolyodat is. Minden érzés, ami valaha örömet, boldogságot okozott nekem, most egyszerre összpontosult a testemben, elárasztva a sejteket, idegeket. De attól tartottam, hogy a külsőm - a felkaromon található tetoválások, az, hogy motorral jöttem, sötét napszemüvegben - ismét hamis képet fog mutatni rólam. És még mielőtt megismernél, már olyat feltételezel, amilyen nem vagyok.

Mégis megszólítottalak, mert ha rosszfiú nem is, de férfi az vagyok. Olyan, aki ha akar valamit, nemcsak álmodozik róla, hanem meg is szerzi. Most téged. Éreztem, hogy érteni fogsz engem, nem elítélni, kritizálni.

Köszöntem, az arcod pedig felragyogott. Ismerkedtünk, barátkoztunk, a mondatok száma növekedett, a félelmem pedig egyre csökkent. Valóban nem olyan vagy, mint a többiek. Érdeklődsz, nyitott vagy, én pedig őszinte, laza, könnyed. Nem félek sem kérdezni, sem válaszolni, mert tudom, hogy megérted. Ott és akkor ugyanúgy, ahogyan fél év óta mindig.

Most már tudom: csak meg kell találni azt, aki nekünk való. Aki nem kérdez, mégis mesélni szeretnél neki, akinél a csend a figyelmét jelzi, nem pedig a beszélgetés kiüresedését. Akit érinteni akarsz, folyton a közelében lenni, de ha külön vagytok, akkor sem esel kétségbe, mert érzed, hogy a gondolataidban, szívedben mindig veled van. Férfi vagyok, olyan, amilyen mindig is voltam, de csak te tudtad elérni azt, hogy büszke legyek erre, és ne akarjam magam másnak mutatni, mások elvárásainak megfelelni.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?