Beletörődtem abba, hogy csak te fogsz szeretni...

Még csak délelőtt 11 körül járhatott, de Fruzsi már a második üveg bort bontotta fel. Jól tette, hogy áthívta Zsoltit. Vagyis Zsebzsoltit - gondolta.

Nem kéne így hívnom - szisszent fel magában rosszallóan, majd nagyot kortyolt az üvegből.

De annyira adta magát a név. Zsolti a gimis barátja volt, két évig jártak, majd az egyetem miatt elváltak útjaik. És bár Fruzsi sosem diplomázott le, a fiú pedig egy évvel később felköltözött Pestre, mégsem folytatódott a románc. Ő egy férfira vágyott, nem egy bólogató kiskutyára.

Akadtak persze kivételes pillanatok, amikor Fruzsi elgyengült, és csak egy ellenkező nemű "bárki" ölelésére vágyott. Amíg nem hízott el, addig akadtak is jelentkezők szép számmal. Fekete hajú, kék szemű szépfiúk, megértő legjobb barátok extrákkal, sőt, egyszer még a szerelem szele is megcsapta. Kár, hogy a kiszemeltje még a nevét sem tudta. Egy idő után már csak kívülről látta az életét, akár egy néző egy közepesen gyenge moziban, mert aznap estére épp nincs jobb programja.

A lakótársai - akik egyben a legjobb barátnőinek is számítottak - egy idő után eltávolodtak tőle. A mérleg minden hónapban többet és többet mutatott, egy alsópolcos borra pedig mindig maradt pénze. Szerette, ahogyan az alkohol elködösítette a maró gondolatait, egy fátyolszerű valamin át, érzelmek nélkül a világ egész könnyűnek és játékosnak tűnt.

Három határozott kopogás az ajtón. Zsebzsolti megérkezett. Mit fog neki mondani? Számít az? Úgyis úgy szereti, ahogy van. A tegnapi pörköltfoltos pólójában is fogadhatná, akkor is a világ legszebb nőjét látná. Mindegy is - most már jó lesz, szeretve lesz.

Zsolti egy vörös rózsával a kezében, bátortalan mosollyal állt a küszöbön. Na, már csak a csokornyakkendő hiányzik róla! - gondolta Fruzsi gúnyosan.

Forrás: Shutterstock

A konyhába vezette, a lakás többi része romokban állt. Az a tisztaságmániás, idióta Leila kétnaponta lesuvickolta a pultot. De kit érdekel? Úgysem szívnak már sokáig egy levegőt. Megtöltött egy nagyobb poharat vízzel, abba tette a rózsát.

- Szóval, összevesztetek. Ugye tudod, hogy én bármikor szívesen laknék veled? - tért rá Zsolti a lényegre. Sosem volt a bájcsevej és az elegancia mestere.

Ezek szerint elmondta korábban telefonon. A bortól az emlékek összekavarodtak - egyszer mindenre tisztán emlékezett, máskor hosszú percek is kimaradtak. A lényeg, hogy nem kell beszámolnia a tegnapi ominózus beszélgetésükről.

Arról, hogy a lányok megelégelték a társaságát. "Egy éve már csak szenvedsz, és szinte bűntudatunk van, ha mosolygunk előtted" - így fogalmaztak. Megkérték, hogy költözzön ki, keressen új albérletet - Pesten könnyen fog találni. Adtak neki egy hónapot. Mintha az bármire elég lenne.

Meg aztán nincs is erre szükség. Zsolti pár hete megörökölte a nagymamája lakását. Kétszobás, egész modern, nem messze a Hősök terétől. Fruzsi sosem gondolta túl a dolgokat. Örökölni nem fog, egyedül pedig valószínűleg soha az életben nem lesz lakása sem Pesten, sem máshol. Ez a fiú meg  már 6 éve kitartóan és feltétel nélkül szereti. Mellette önmaga lehet. Aztán meg majd valahogy kikászálódik ebből.

Fruzsi bátorítóan rámosolygott. A férfi a nyakába borult és csókolta az arcát, ahol érte. Egy évvel később görnyedt háttal ült a vécén, kezében a tesztet szorongatva. Tudta, hogy pozitív.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek