A szakításunk után a családod jobban hiányzott, mint te!

Ezerszer jobban vártam a vasárnapi családi ebédeket, mint a kettesben töltött hétvégéket. Valószínűleg, ha az exem nem ebbe a családba születik, már két perc után szakítok vele. Na jó, biztosan később, de tuti nem várok éveket.

Nagyon megszerettem a családját - Ádi nagyszüleit és édesanyját, Sacit -, mert belecsöppentem egy olyan megértő közegbe, amire akkor nagy szükségem volt. Első perctől kezdve olyan volt velük, mintha régóta ismernénk egymást. Nem éreztem a szokásos feszengést, vagy a merev jófejkedést. Imádtam Sacit, a fiatalos energiáját és a kíváncsiságát.

Utazás, zene, koncert, színház, minden érdekelte. És ő is imádott engem, mert szinte mindenben partner voltam. Egy kósza beszélgetés során elmondta, hogy nagyon szeretett volna egy kislányt, de az élet úgy hozta, hogy nem lehetett...

A nagyi már a második közös ebéd során beavatott az "ősi" erdélyi főzőtudományba, amit a szülőföldjéről hozott magával a nagyvárosba. "Oh, az az isteni rozmaring! Mindennek az a titka" - mondta. Ahonnan ő jött, ott mindenbe tesznek ebből a zamatos csodafűszerből. Azóta én is előszeretettel használom levesbe, húsokhoz, bármihez.

Ebédről ebédre igyekezett a kedvemre tenni, hamarosan már kente-vágta, hogy melyik ételt szeretem, és melyiket nem. Ha valamiben mégis bizonytalan volt, lazán felhívott, hogy megkérdezze, jó lesz-e vasárnapra. Imádott mesélni, a nagypapa helyett is folyton beszélt. A papa hangját alig hallottuk, ő inkább a szemével és a mosolyával tartotta a frontot a csevegések során. De mindig jelen volt, kedves tekintete a mai napig előttem van, hiába nincs már az élők sorában.

Néhány hónapnyi ismeretség után már Ádi nélkül is a családjával lógtam. Saci rám csörgött, hogy van estére színházjegye, megyek-e. Hát, persze, hogy igen! Én is imádom a színházat, miért ne mennék? Színház, kávé, aztán csavargás városban. Hasonló volt az érdeklődésünk - a fiával kevésbé. Vele dumáltunk, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. Lett egy körülbelül harminc évvel idősebb barátnőm, miközben a pasim egyre távolabb került tőlem. Lettek új nagyszüleim, miközben a kedvesem ki tudja, milyen messze járt már tőlem.

Forrás: Shutterstock

Ádival nem volt rossz, de jó sem. Már megfordult a fejemben a szakítás gondolata is, hiszen tudtam, hogy nem vele akarom leélni az életem - és ezzel ő is tisztában volt. Elkerülhetetlen volt a kapcsolat vége, mégis fájt a szívem - de nem miatta, hanem a vasárnapi ebédek miatt. Tudtam, hogy a nagyi rozmaringos húslevese, a közös musical hallgatások vagy a családi alkonyat bámulás nagyon hiányozni fog. Közös megegyezéssel szakítottunk, amit én mondtam el a családnak, én hívtam fel őket.

Azonban néhány héttel később jött a csavar. Az exem hazaköltözött, de nem bírta sokáig. Felhívott, és olyan ajánlattal állt elő, ami első hallásra kimondottan bizarr volt, viszont számomra annál kecsegtetőbb: cseréljünk helyet. Költözzek a családjához, ő nem bír velük élni, ő pedig visszaköltözik az albérletünkbe. Persze, meghökkentem az ajánlaton, de utáltam egyedül élni, úgyhogy leokéztam az ötletet, és még azon a hétvégén helyet cseréltünk.

Nyilván nem volt egészséges helyzet, hiszen ők nem az én családom. De három hónapig tökéletesen működött, és csak a józan ész költöztetett el tőlük. Évekig visszajártam hozzájuk, még a nagypapa halála után is. A nagyi folyamatosan reménykedett, hogy mégis egymásra találunk az unokájával - de evidens volt, hogy az nem működik. Lassan ő is beletörődött.

Mi a tanulság? Minden találkozásnak megvan az oka. Az Ádival való kapcsolatommal nem egy szerelmet, hanem egy új családot nyertem. Vele azóta sem beszéltem, Sacival viszont pár havonta kávézunk egyet valamelyik kellemes kis kávézóban. Azóta sajnos a nagyit is eltemettük, de azóta is mély szeretettel gondolok mindkét nagyszülőre.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?