"Miért nem hiszed, hogy egyedül is boldog vagyok?!"

A valóságban nagyon kevés az olyan ember, aki tudatosan, önként választja az egyedülálló státuszt. A többség két kapcsolat között van épp, más szakítás, válás után "maradt így".

Sokan pedig egyszerűen csak nem találták meg a hozzájuk illő társat, és nem akarnak méltatlan kompromisszumot kötni.

Dorka helyzete kicsit más: úgy fogalmaz, neki egyszerűen "nem témája" a párkapcsolat. Magas, vékony, negyvenes évei elején járó nő. Sportos elegáns stílusban öltözködik, és legalább tíz évet letagadhatna a tudatos étkezésnek és a rendszeres sportnak köszönhetően. Tanárként dolgozik egy nyelviskolában. Szereti a munkáját, de nem fanatikus, fontos számára a biciklizés és a teljesítménytúrák is. Szívesen lóg a barátaival, és sokat foglalkozik a nővére kislányával.

Pár éve a cég, aminél közel tizenöt évig dolgozott, tönkrement, és ő egy ideig nem találta a helyét. Szorongott, és depressziós tüneteket mutatott, ezért pszichológustól kért segítséget. Döbbenten látta, hogy a terapeuta - egy sikeres ötvenes férfi - a párkapcsolati státuszában látta problémája forrását. Bármit is mondott, a fickó újra és újra oda ugyanoda kanyarodott vissza finom utalások és direkt rávezető kérdések útján. Hogy minden gondja megoldódna, ha társra lelne és családot alapítana.

Dorka az egyik ilyen alkalom után tanácstalanul tárta szét a kezét. "Értem én, hogy nagyon sok nő szenved a magánytól, de nekem ez így... soha nem volt témám" - mondta, és nem sokkal később abba is hagyta a terápiát ezzel a segítővel.

Nehéz megfejteni, miért nem érdekel egy vonzó, talpraesett, társaság lelkeként funkcionáló nőt a párkapcsolat. Rossz családi minta, állandóan civódó szülők? Szó sincs erről, Dorka családjában soha egy hangos szó el nem hangzott. Korai negatív tapasztalatok, bántalmazó pasi a gimnáziumi, egyetemi évek alatt? Szerencsére Dorkát soha nem abuzálták.

Kedvezőtlen példák a baráti, ismerősi közegben? Nos, itt már beismeri, hogy sokszor elborzasztja, mennyire sok a kompromisszumos kapcsolat, amiből egyik - vagy akár mindkét fél - mínusszal száll ki. Leszögezi: kapcsolatba csak úgy érdemes kezdeni, ha többet ad, mint amennyit elvesz. Ennek elméleti esélyét persze nem zárja ki, de a valóságban egy lépést sem tesz, hogy ezt tesztelje.

Forrás: Shutterstock

"Egyszerűen nem érdekel. Békés, nyugodt életem van, kiegyensúlyozott vagyok. Nem érzem úgy, hogy bármi is hiányozna. Néha elkap a szorongás, hogy mi lesz, ha a szüleim már nem élnek majd, és a nővérem kislányának sem lesz szüksége rám. Látom azt is, hogy a gyermektelen emberek szinte mindegyike pótcselekvésbe fog egy idő után. Van, aki vásárol, más gyűjtöget, utazik, de olyanok is akadnak, akik mértéktelenül isznak, kártyáznak, szerencsejátékoznak.

Jó, tudom, ez nem csak a gyermektelenekre lehet igaz. De egy kicsit olyan, mintha a felszabaduló időt és pénzt nem tudnák értelmes célra fordítani, ezért valami kívülről nézve teljesen szürreális dolgot tesznek, hogy kitöltsék ezt az űrt" - morfondírozik.

Éppen ezért nem tartja kizártnak, hogy idővel örökbe fogad egy gyereket, akire a biológiai szülei nem voltak kíváncsiak, de ez még messze van, most igyekszik a jelenre fókuszálni. A jelenre, amiben nincsenek randik, pajzán üzenetek, testi-lelki összeolvadás, a holtomiglan-holtodiglan ígérete. És persze nincs kimosásra váró alsógatya vagy vasalásra szánt ing sem, aminek holléte miatt olykor parázs veszekedések törnének ki. Nyilván ott a sötét oldal is: betegség, baj, krízis esetén is magára számíthat az ember.

Dorkát szemlélve olykor elgondolkozom. Ha ennyire harmonikusan élhet az ember párkapcsolat, társ nélkül, akkor vajon miért töreti össze a szívét készséggel a világ népességének nagyobbik hányada? A válasz alighanem ennél bonyolultabb: úgy tűnik, nem a társ léte vagy nemléte tesz valakit boldoggá, hanem az önazonos döntés, ami emögött van.

Vagyis az lesz elégedett, aki nem külső nyomásra választ párt, hanem akkor - és csak akkor - lesz partnere, ha az életéhez ez hozzátesz, nem elvesz - egyébként pedig inkább egyedül él, de stresszmentesen.

Hiszen a párkapcsolati státusz önmagában semmit sem jelent: a kapcsolat minősége az, ami örömet adhat. És ez a magunkkal való legmélyebb, legőszintébb kapcsolatra is igaz, ami még szorosabb, mint amit egy partnerrel átélhetünk, bármennyire is szeretjük őt...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?