Bocsáss meg, hogy megaláztalak a válásunk után!

Amikor elváltunk, még nem tudtuk, hogy ezután mi jön. Nem volt sem mintánk, sem elképzelésünk, hogyan is kell ezt csinálni. Ő jobbra, én balra, szétköltöztünk.

Mindenről megegyeztünk, a házról, az autókról, a gyerekekről, a gyerektartásról, mégis mindketten csalódottak voltunk. Úgy éreztük, a másik jobban járt, mert övé a... Igazából tök mindegy, hogy mi maradt a másiknál, az nekünk fájt.

Mert sajnálkozni sokkal egyszerűbb volt, mint szembenézni magunkkal és megkeresni a hibáinkat, hogy mi vezetett a váláshoz. És persze ott volt az elvárás, hogy az ex látványosan szenvedjen a hiányunktól.

Ehelyett én újranősültem, ő meg újra férjhez ment, mert demonstrálni kellett az erőt, a tudatosságot, a múlt lezárását. "Nem vagyok én lúzer, hogy nem kellek senkinek!" Aztán minő furcsaság, az új házasságokat is mindketten befejeztük. Tíz év alatt kétszer válni, nem kívánom az ellenségemnek sem.

Micsoda hullámvasút! Amikor a házasság már haldoklik, és megérint egy új szerelem, akkor alig várjuk, hogy elmehessünk a titkos találkákra. Közben otthon meg az unalom. Sőt, nemcsak az, hanem még lelkiismeret-furdalás is, mégis azt is hisszük, hogy ez így jó. Megérdemeljük, hogy boldogok legyünk, tényleg, csak az nem biztos, hogy az új kapcsolattól majd így is lesz.

Lehetett volna másképp! Most már tudom. Oké, ehhez kétszer is végig kellett csinálni a válást. Ami nem működik, azt nem kell erőltetni, de tiszteld magadat és a másikat is! Lehet, sőt, néha kell a válás, de nem úgy, hogy két egymást bántani akaró ellenfél harcol a pályán.

Miért kell harcolni? Azt a nőt, akit szerelemből vettem feleségül, már nem akarom megalázni, leiskolázni, csak azért, mert akkor jobban érzem magam. Régen megtettem ezeket, csak azért, mert megtehettem. Felhatalmazva éreztem magam, hiszen megcsalt, tehát büntetést érdemel.

Persze nekem is volt titkos viszonyom, de az más volt. Az arra kellett, hogy az egómat fényezze, hogy én ezt megtehetem, jó pasi vagyok. Nekem ez jár, annyit dolgozom, lazíthatok néha. Ő meg szerelmes lett. Amikor faggattam, hogy mit tud az a másik férfi, amit én nem, annyit mondott: megkérdezte tőle, kér-e teát. Akkor kiakadtam rajta, hogy milyen olcsó nő az, aki ennyitől már szét is teszi a lábát. Most, tizenévekkel később értettem meg, hogy egyszerűen csak figyelt rá.

Forrás: Shutterstock

Akkoriban gyűlöltem, amiért ezt tette velem. Mint feleség már évek óta nem érdekelt, de akkor se szeressen bele másba! Tegye a dolgát, és ne szóljon! Mármint hozzám, mert butának is tartottam, untam is. De akkor se kelljen senkinek!

Aztán - nehogy azt lássa, hogy nekem nincs senkim - az éppen aktuális barátnőmet gyorsan odaköltöztettem magamhoz a volt közös házunkba. Ma már azt a nőt is sajnálom. Bosszút állt, amin csak tudott. Két nagy konténert rendelt a házhoz, és látványosan kidobált mindent, amit a feleségem otthagyott. Az összes függönyt, az összes virágot. Még élvezte is, ahogy hangosan széttörtek a kaspók. Én meg röhögtem az egészen, de jólesett, hogy helyettem is bünteti az exemet.

Azt hittem, hogy jó ötlet az új nő beköltöztetése. Szar volt. Mégis gyorsan feleségül vettem, egyrészt, mert a volt nejem is férjhez ment újra. Másrészt mert úgy hittem, így bizonyítom magamnak, hogy új fejezetet nyitottam. De ez a feleségem sem érdekelt, már elég hamar. Minden ugyanaz volt: ugyanott éltünk, ugyanabban az ágyban aludtunk, ugyanabban a konyhában ettünk, és ugyanúgy nem tudott főzni ő sem.

De látványosan demonstráltam, hogy nekem most minden jobb! Medencét építettünk az udvarba, nagyobb autót vettünk. A volt feleségem meg csak egy kis használt autót tudott venni - jusson csak eszébe minden nap, amikor abba a kis használt ócskaságba ül, hogy mit veszített azzal, hogy nem én vagyok a férje!

Mindig őt figyeltem. A volt feleségemet. Egyszerűen nem tudtam hová tenni, hogy boldogul nélkülem. Nem, nem szerettem, az régen elmúlt. Csak azt akartam, hogy ne legyen neki jobb, hogy sírjon utánam. Hát, ez nem segített, hogy a második házasságom jobban sikerüljön. Most már tudom, az csak arra kellett, hogy helyreálljon az egóm.

Most egyedül élek. Sokat gondolkozom magamon és a múlton. Egyvalami hiányzik még: az, hogy az első feleségemmel leüljünk és átbeszéljük, hogy mit rontottunk el. Indulat, harag nélkül. Ez a tervem 2020-ra.

Naszvadi Albert

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?