Egy férfi sosem bocsátja meg, ha megcsalják!

Gondolkodtál volna előbb! Most már hiába sajnálod, hogy megtetted. Már sosem lesz semmi olyan, mint azelőtt. Minden megváltozott azzal, hogy más ágyában kerested az örömöt.

Átléptél egy határt, elindultál egy olyan irányba, ahonnan nincs visszaút. Előbb is eszedbe juthatott volna, hogy a tettednek következményei lehetnek. Megértem és elfogadom, hogy sok év házasság után jólesett mástól is a figyelem és az érdeklődés, de megállhattál volna ennyinél. A könnyen jött öröm helyett választhattad volna azt is, hogy teszel kettőnkért - hogy együttes erővel helyrehozzuk, megjavítsuk, ami az utóbbi időben sivárrá vált.

Nem tudlak visszafogadni és úgy tenni, mintha semmi különös nem történt volna. Megcsaltál, félreléptél, esküt szegtél. Megbocsátani meg lehet, de jóvátenni sosem. Mert a sérülés, amit okoztál, nem fog begyógyulni. Ezek után hogyan bízzak benned? Nem tudom megtenni, nem tudom elhinni, hogy mostantól hűséges leszel.

Nem az fáj, hogy talán már nem szeretsz, nem az visel meg a legjobban, hogy más irányba vezetnek az útjaink, hanem hogy visszaéltél a bizalmammal, becsaptál, rászedtél. Nem, nem lehet sem újrakezdeni, sem folytatni innen. Korábban még lehetett volna orvosolni a vélt vagy valós sérelmeidet, de ahhoz szólnod kellett volna. El kellett volna mondanod, mit érzel, mit hiányolsz a kapcsolatunkból.

Tudom én, hogy könnyebb volt engedni a kísértésnek, utat engedni a vágynak, hiszen ezért nem kellett tenni semmit, csak kimondani az igent. Ezzel azonban megástad a házasságunk sírját - megbecstelenítetted, amit csak a tisztaság és a hűség tarthat életben. Annak idején esküt tettél, hogy ásó, kapa, nagyharang választhat el bennünket egymástól, de nem tudtad megtartani az ígéretedet.

Forrás: Shutterstock

Nem bírtad féken tartani a feléledő szenvedélyt, így nem tudok újra bizalmat szavazni neked. Főleg, hogy nem csak én vagyok az egyedüli áldozata, szenvedő alanya az önzőségednek: a gyerekeink is meg fogják inni a levét.

Azt sem hiszem el, hogy engem szeretsz és vele "csak" jól érezted magad. Ha így lenne, soha nem egyeztél volna bele abba, hogy másnál keresd az elveszettnek hitt boldogságod addig, amíg házasok vagyunk. Továbbléptél, ne akarj most már se visszafordulni, se visszanézni! Elhiszem, hogy már megértetted, mit veszítesz, ha elmész, hiszen benned is nyomot hagytak az együtt töltött évek - de már késő, ezen már nem lehet segíteni.

Ne kérj bocsánatot, ne mondd, hogy neked is fáj, ne akard elhitetni velem, hogy megbántad! És főleg ne ígérd meg, hogy ha visszaengedlek, akkor minden más lesz! Nem csak akkor lenne minden más, ha megpróbálnánk újra együtt... már most is más minden. Belépett kettőnk közénk egy harmadik, aki a nyiladozó szakadékot áthidalhatatlanná szélesítette. Nem téged okollak azért, mert nem voltunk elég jók egymásnak.

Te csak abban vagy hibás, hogy kitartó, áldozatos és alázatos munka nélkül léptél tovább. Hogy meg sem próbáltad helyrehozni, ami elromlott. Te őt és magadat választottad ehelyett. Ha még azelőtt gondolkoztál volna, hogy félrelépsz, bármit megtehettünk volna. Nem tetted... Isten veled!

Molnár Csanád novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?