A bika nő: csökönyös hedonista, cuki terrorista

A figyelem jó dolog. Nem is értem, hogy sokakban ez miért okoz félelmet? Persze, ha belöknének egy focipálya közepére, és rám szegeznék az összes reflektort, akkor valószínűleg én is szarul érezném magam - de ha olyan közegben vagyok, ahol értékelhető dolgokat tudok letenni az asztalra, akkor igenis kiharcolom, hogy legyen rá lehetőségem.

Viszont az új és ismeretlen helyzetektől nagyon félek. Szokták mondani, hogy a biztonságra törekvő ember mindig két lábbal áll a földön, na én ehhez képest fekszem a talajon. Minden helyzetre van egy vész-vész-vész tervem, és ha nincs, akkor konstans szorongok. Pedig tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb megoldás - csak hát ezt a viselkedésmintát már olyan jól ismerem.

Rettegek a bizonytalanságtól, legyen szó családról, barátságról, szerelemről vagy pénzről, ezért megtanultam gyorsan döntéseket hozni, hogy az instabil szituációkból minél hamarabb kikeveredjek. Ez viszont néha azt eredményezi, hogy átgondolatlan és kiforratlan dolgokba kezdek bele, amit szívás menet közben kiegészíteni.

Kaja, pia, szex - A többi nem számít!

Kifejezetten hedonista természet vagyok. Imádok enni, inni, szexelni, lustálkodni, szenvedéllyel szeretni, jókat beszélgetni és kirándulni. Tajtékzó vadállat leszek, ha nem marad időm kiszolgálni a hedonista énem - de úgy intézem, hogy maradjon. Ő a lelkem motorja, aki ha nem kap elég törődést, tönkretesz mindent.

Neked adom a szíved, de ha összetöröd, megöllek

Hiszek a szerelemben. Általában. Persze vannak pillanatok, amikor magamban sem hiszek, nemhogy másokban, de összességében vevő vagyok a mély érzelmekre, képes vagyok kötődni, szeretek a családi tűzhely melegében sütkérezni. Meg is tudom teremteni az otthon melegét és őrizni is képes vagyok azt. Hiszek a család erejében, hiszek abban, hogy nem minden kapcsolat rossz, és abban is, hogy van olyan szerelem, aminek nincs lejárati dátuma.

Ezért, velem nem nehéz belecsapni a lecsóba, viszont ennek az a hátulütője, hogy nem tudok csak "kicsit" benne lenni egy kapcsolatban. Vagy vannak terveink, vagy nincsenek! Vagy velem akarsz lenni, vagy nem! Az én életemben az átmenet, mint fogalom, ilyen tekintetben nem létezik. Elvárom, hogy tedd bele magad 100%-ig, mert én is beleteszem a magam 100%-át. Sajnos azonban sokszor abba a hibába esem, hogy pontosan ugyanazt várom el a másiktól, amit magamtól is, pedig az empatikus énem tudja, hogy nem vagyunk egyformák, nem ugyanazok az erősségeink, tehát nem támaszthatok azonos elvárásokat. Ezen igyekszem dolgozni.

Az egyik fegyverem az életben a humor, hiszen valahogy el kell viselnem a saját rugalmatlanságomat, és az élet nehézségeit. Minden helyzetet igyekszem viccesen megközelíteni,

Viszont ha egyszer elveszítem a humorom, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy minden szörnyű, és csak azért sem vagyok hajlandó pozitívabban nézni a dolgokat.

Továbbá, mint negatívum, meg kell említsem, hogy végletekig akaratos vagyok. Nem bírom elviselni, ha valami nem úgy történik, ahogy én akarom. Persze ennek a pozitív aspektusát kitartásnak hívják, ami nagyon szimpatikus jellemvonás, de én most nem erről akarok beszélni. Hanem arról az egyértelmű tényről, hogy a dolgok nem feltétlenül rosszak csak azért, mert nem az én elképzeléseim szerint alakulnak. Ebben vagyok a legrosszabb, bevallom. Néha már mintha derengene, hogy is kell ezt jól csinálni, de még messze vagyok a céltól. Pedig már a The Rolling Stones is megénekelte: "You can't always get what you want..."

Nyitókép: Shutterstock