Menekülés a kapcsolatfüggőségem elől

Azért, mert nem akarsz már az ösztöneidnek engedelmeskedni, de nincs elég erőd ellenállni. És talán, ha még egyszer csalódnál benne, és megint eluralkodna rajtad az üresség, talán akkor sikerülne végleg befejezni ezt az őrületet. Mert hatalmába kerítene az a kiégett állapot, ami már többször figyelmeztetett, hogy neked erre nincs szükséged, és csak felemészt téged.

Az első csapda: az érzelmek

"Majd én segítek neki. Majd megváltozik miattam. Hiszen én vagyok a jobbik fele, nélkülem elveszne. Tudom, hogy miattam próbál meg jobb ember lenni." - ezek a hazugságok éltettek éveken át. "Szüksége van rám, és ha magára hagyom, soha nem lesz az, aki lenni szeretett volna."

Lelkiismeret és felelősség - ezek erősebbnek bizonyultak bennem a szerelemnél. A szex másodlagos volt, néha már csak kötelesség, és hagytam magam meggyőzni, hogy ez ezzel jár. És mit kaptam cserébe? Feltétlen ragaszkodást, amit egy pincsi kutyával is legalább ennyire intenzíven megélhettem volna. Mindent ennek rendeltem alá, magamat is beleértve, és képes voltam nagyon sokat eltűrni.

A második csapda: a vágy

Ott találod magad a belső vívódással, ami érzelmekkel indult, és valami egészen más lett belőle. És egy önbizalomhiányos, gyámoltalannak tűnő, szeretetre, törődésre éhes férfival, aki egyben makacs, büszke és hiú is. Ismerős? Naná, hogy az! Szerintem a legtöbb nő minimum egyszer találkozott vele az életében, és be is dőlt neki - ahogy én is.

Sok álmatlan éjszakám volt emiatt a férfiasságában kételkedő ember miatt. Aki miután megkapta a kellő visszaigazolást és biztatást, újult erővel és egóval kezdte falni az életet. Persze zárójelben én is ott voltam neki, és mint valami tébolyult, az utolsó percig hittem a kapcsolatunkban. Mert a vágy, a bőre illata, az ölelése és a csókja végig azt hazudták, hogy akkor és ott csakis velem van, teljes valójában.

Szánalmasnak tartom, hogy egy "hogy vagy"-ért, a törődés legcsekélyebb illúziójáért odadobjuk magunkat, a maradék önbecsülésünk és tartásunk kíséretében. Mondom mindezt úgy, hogy én is átéltem ez. Nem könnyű, tudom.

Nyitókép: Shutterstock