Ekkor persze már másféle közös elfoglaltságokkal múlatták az időt: jöttek a felejthetetlen partyk, az első fiúk, az első csókok. Balatoni nyaralás végre a szülők nélkül, naplemente a buli előtt a parton, napfelkelte buli után, életre szóló élmények, éjjel és nappal is.
A két lány mindig számíthatott egymásra, úgy érezték, elválaszthatatlanok és legyőzhetetlenek, előttük az élet, aminek együtt vágnak majd neki, és bármi történjék, a másik mindig ott lesz. Vidéki lányok lévén nagy vágyuk volt, hogy összeköltözzenek Budapesten, ezért amikor ez megvalósult, akkor kezdődött életük egyik legszebb korszaka. Sosem unatkoztak, együtt vetették bele magukat a nyüzsgő, kalandokkal teli városi életbe.
A férfiak jöttek-mentek, de a legjobb barátnő örök – legalábbis ezt hitték. Pontosabban Petra ezt hitte. Számára evidens volt, hogy ezt a szoros köteléket - ha akár lazul is némileg -, elszakítani nem lehet, hiszen együtt nőttek fel, és életük legfontosabb szakaszait is együtt élték meg. Ugyan mi választhatná szét őket? Semminek sincs ekkora ereje. Pedig de! Mégpedig a nagy szerelemnek. Ugyan eddig is voltak fiúk az életükben, de igazán nagy szerelem, tartós, komoly párkapcsolat nem.
Azzal kezdődött, hogy Viki egyszer csak közölte, ő Bécsbe költözik, ott próbál szerencsét. Petra szomorú volt, de támogatta barátnőjét a döntésében. A barátságuk hanyatlása akkor kezdődött, amikor a lányra rátalált a nagy szerelem külföldön. Petra nagyon örült barátnője boldogságának, és azt gondolta, Viki élete most lett igazán teljes.
Ám idővel egyre kevesebbet találkoztak, mert Viki inkább a szerelmével töltötte az időt, és nem utazott haza. Majd a beszélgetések és chatelések is egyre ritkultak, mert a lány erre sem ért rá, egy idő után pedig teljesen megszűntek. Petra még tett néhány próbálkozást a kommunikációra, de Viki nem igazán reagált, láthatón nem volt kedve egykori barátnőjével csevegni, és nem is volt kíváncsi rá.
A barátságuknak itt vége lett, nem beszéltek egymással többé.
Az mondják, a barátság a legönzetlenebb, legtisztább emberi kapcsolat. A családodat ugyebár nem választhatod meg, azt az élet dobja. Egy párkapcsolatban pedig nagy szerepet játszik a szex és a vágyak, ezek pedig hol jó, hol rossz irányba befolyásolják a viszonyt. Ám a barátságok azért köttetnek, mert a másik személyisége fog meg a maga lecsupaszított valójában. Azért lesz valaki a barátod, mert szeretsz vele beszélgetni, nevetni, és mert számíthatsz rá, ha baj van. Itt nincs más befolyásoló tényező (jobb esetben), senki sem mondja meg, kivel barátkozz, te választasz, és csakis önmagáért szereted a másikat.
Az emberek valamiért hajlamosak megfeledkezni a barátaikról, ha szerelmesek. Teljesen természetes, hogy ilyenkor arra vágyunk, hogy minden percet a nagy Ő-vel töltsünk, lehetőleg édes kettesben (és lehetőleg az ágyban), és egyértelmű, hogy nem lesz annyi időnk a barátainkra, mint amikor a szinglik voltunk. Ezt egy igaz barátnő meg is érti, együtt örül veled a kapcsolatodnak, és csendesen a háttérbe vonul, de nem tűnik el! Ám egyesek onnantól kezdve, hogy bepasiznak, már nem kíváncsiak arra a személyre, akivel eddig mindent megbeszéltek, együtt töltötték szabadidejük nagy részét, akire támaszkodtak, ha baj volt.
Talán nem volt eddig sem igazi ez a barátság? Vagy pont hogy valójában ilyen ennek a kapcsolatnak természete?
Nem gondolnám, hogy a barát csak egy pótlék, aki arra való, hogy két párkapcsolat között legyen kivel elütni az időt, ennél sokkal többnek kellene lennie. Egy igazi barátságban érzelmek vannak, akárcsak egy párkapcsolatban. Szereted a másikat (persze másképp), és akit szeretsz, arra kíváncsi vagy akkor is, ha éppen más veszi át az első helyet az életedben, és mondhatni más tudatállapotba kerülsz.
Tipikus eset, hogy amikor a párkapcsolat véget ér, vagy már nem olyan mindent elsöprő, mint az elején, az ember zokogva hívja fel rég elfeledett barátnőjét, és hirtelen újra beszélgetni szeretne vele, lesz ideje meg igénye ismét a közös programokra. Mert hát sírni kell valakinek a vállán, és mire valók a barátok, ha nem erre?
Nem arra, hogy előrángassuk őket, amikor éppen rosszul érezzük magunkat, vagy amikor olyan a kedvünk. Talán neki is szüksége lett volna egy kis támaszra vagy egy jóízű beszélgetésre, csak te egyáltalán nem figyeltél rá. Egy igazi barát néha kitekint a rózsaszín ködből, és megkérdezi a barátnőjét: „hogy vagy?".
Ezt a köteléket is ápolni kell, akárcsak a párkapcsolatot, ebbe is néha energiát kell fektetni, még ha éppen nem is ő most a legfontosabb. Mert hidd el, előbb utóbb biztosan eljön az az idő, amikor ismét vágysz majd vele lenni, és elkezd hiányozni - csak akkor talán már késő lesz, mert visszafordíthatatlanul eltávolodtatok egymástól. És ilyenkor lesz igazán keserű a felismerés: egyedül maradtál. Igaz barátot pedig nem fogsz találni a Tinderen.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.