Azért pletykálsz, mert a saját életed romokban hever!

Egy-két évig együtt dolgoztak annak idején, de ez a kevéske idő is elegendő volt ahhoz, hogy régi ismerősként üdvözöljék egymást, amikor hébe-hóba összefutottak az utcán. Jó volt beszélgetni, mert a hasonló világnézet és a múlt kicsiny, közös szelete elegendő témát nyújtott számukra. A sok közös ismerős, akikről Magdi néni már évek óta nem hallott, Babika szájából mind új életre kelt.

Babika mindenkiről tudni vélt mindent. A szőke fiatalasszony egy ribanc, minden nap a szeretője hozza haza kocsival. Hogy a kollégája lenne? Kizárt! A pasi mindig a sarkon teszi ki, sose hajt be az utcába! A Péter meg, tudod, a Sári fia, az meg drogos. Láttad, hogy tántorog haza esténként? Te komolyan elhiszed, hogy azért néz olyan üveges szemekkel, mert fáradt a három műszak miatt? Aztán ott van az a másik lány, a Kitti. Prosti, ha mondom! Olyan luxuskocsival a segge alatt nekem ne is próbáljon magyarázkodni!

- Jaj, Magdikám, már megint cipekedsz! - nyitotta meg a csevejt Babika köszönés helyett. - Hát vannak neked gyerekeid, miért nem mondod a fiadnak vagy a lányodnak, hogy vigyenek el kocsival a boltba? Vagy be is vásárolhatnának neked!

- Az kéne még! - védekezett Magdi néni. - Szeretem magamnak megvenni, amire szükségem van. A fiam minden hónapban elvisz nagybevásárlásra, de napközben dolgoznak a gyerekek, a húst meg reggel hozzák a henteshez. Azt akkor kell megvenni, frissen.

- Értem én! Beszélek itt, holott az én fiam se furikázik engem. Nem is tudom, mikor láttam legutóbb... Amikor itthon van, mindig segít, de legutóbb is Amerikában dolgozott, előtte meg Hollandiában...

- Megint külföldön van?

- Igen, igen! Dubaiban, na szólj már hozzá! Tudod, vállalkozó, és gyakran utazik... De képzeld, a hétvégén hazajön, és meglátogat!

- Honnan veszed te ezeket a dolgokat, Babikám? - nem bírta megállni a kérdést, szinte önkéntelen bukott ki belőle.

- Hát látom! Nyitott szemmel járok én! És azt hallottad, hogy a volt főnökük fia elitta a családi vagyont? Szegény jó Andris, állítólag ebbe halt bele...

- Ne haragudj, de megyek - vonta ki magát Magdi néni a beszélgetés alól, mert a szatyrok már húzták a karját. - Este jön a fiam, hétvégén műszakban volt, és nem tudtak meglátogatni az unokákkal. Még főznöm is kell, mert tegnap volt a születésnapja.

- A börtönben dolgozik még?

- Persze - bólintott mesterkélt mosollyal, mert Babika kérdéséből egyértelműen kihallatszott némi fensőbbség. - Jó helye van neki ottan.

Hazaérve bepakolt a hűtőbe és a spájzba, azután nekiállt vacsorát főzni. Mire a fia fáradtan megérkezett, a gőzölgő cigánypecsenye már az asztalon várta. Szegény fiúból most is áradt az a vaskos börtönszag, ami még az utcai ruhájába is beleissza magát. Ugyan, mit is mondana erre Babika? Biztosan a száját húzgálná, és tenne valami epés megjegyzést.

- Azonnal jövök, mama, csak letusolok! - mosolygott Tóni, és csókot nyomott az anyja homlokára.

- A Zsolti már megint külföldön volt - kezdte mesélni vacsora közben Magdi néni a délelőtt hallottakat. - Dubaiban. A hétvégén jön haza.

− A Babika fia? - horkant fel Tóni, hogy még félre is nyelt közben.

− Az hát! Az anyja már nagyon várja.

− Meghiszem azt! - somolygott Tóni. - Most szállították át a Csillagból. Adócsalásért ült három évet. Holnapután szabadul...

Búcsúzunk!

Kedves olvasóink!

Október közepétől kezdve a SHE.HU teljes szerkesztősége, és az írói gárda is távozik a magazintól. Ezután a weboldalon és minden kapcsolódó közösségi felületen megjelent tartalmak nem a mi munkánk eredményei. Nehéz a búcsú, de köszönjük, hogy eddig velünk tartottatok, és reméljük hamarosan találkozunk! :) Íróink munkásságát addig is nyomon követhetitek saját írói oldalukon. Köszönjük ezt a 4 évet, amit velünk töltöttetek!

Ezennel kívánunk sok sikert az új szerkesztőségnek!

Forrás: Csudai Sándor

Nyitókép: Shutterstock