Nem mellesleg választhatsz három férfi közül a faluban, aki nagyjából korodbeli és úgy-ahogy megvan még az összes foga... Régen legalábbis többnyire így volt. Most meg kecsesen mellkasra tett kézzel csodálkozunk, hogy egy házaspár nem bírja ki sülve-főve ötven évig. Hogy is szól a mondás? Két ember közt a legjobb megtartó erő a lakáshitel.
Egy pillanatra vedd sorba az ismerőseidet: hány őszinte, 20 év után is szerető párkapcsolatot tudsz felsorolni? Igen, nálam is ilyen kellemetlenül rövid a lista.
Nem lenne egyszerűbb, ha a házasságkötés - teszem azt - tíz évre szólna, aztán ha lejár, és a felek jó esetben úgy döntenek, újabb tíz évre meghosszabítható lenne? Tíz-tizenöt év alatt még idősebb korban is sokat változik az ember. Ha ez túlságosan ellentétes irányba történik a pár esetében, akkor békében, érett módon búcsút lehetne mondani egymásnak. Mielőtt még robban a pocskondiázás-bomba.
Tragédia lenne, ha így alakul? Szerintem igen. Mert minden szakítás, válás egy kis halál, hónapokig - rosszabb esetben évekig - tartó belső összeomlás. Ráadásul az oltárnál tiszta szívedből ejtetted ki az "igen"-t a jóban-rosszban résznél. Aztán mégsem úgy alakultak a dolgok. Befásult a világ. Mintha a saját érzéseid csaptak volna be. Nem mellesleg sok kapcsolat egy idő után így is, úgy is halott. Mert sajnos egy házasság ezerféleképp elbukhat: a jó öreg megcsalástól kezdve a titkolózáson és rejtett utálaton át a szimpla szexmentes befásultságig - rengeteg módon elcseszhetjük.
Ilyenkor pedig nincs mese, pontot kell tenni annak a mondatnak a végére, melynek nincs már több mondanivalója. Persze ez égetően fáj, hiszen olyan érzés, mintha éveket vagy évtizedeket vágnál ki a kukába az életedből. De nem szabad örökké az emlékek ködös tengerében elmerülni, ha belekezdhetsz még egy új "mondatba". Akár egy tartalmasabba.
Persze, abban az állításban is lehet valami, hogy a ma embere elhanyagolja a másikat, és ha megunja, kidobja. Ilyen is akad. De van, aminek sajnos tényleg idő előtt lejár a szavatossági ideje. Nem jobb ilyenkor szépen, tisztességgel eltemetni azt, ami már halott? Én inkább leélek kétszer húsz boldog évet, minthogy az öregkoromat megkeseredve töltsem el.
Tudom, tudom: de mi lesz a gyerekekkel? Éppen ezért tragédia - nincs jó megoldás, csak kisebbik rossz. Az viszont biztos, hogy egy gyerek nem érzi jól magát egy olyan családban, ahol apa és anya már szavak nélkül is elküldi egymást melegebb éghajlatra. A gyereknek egész egyszerűen szeretet kell, gyakorlatilag végtelen mennyiségben - de mennyi szeretetet adhat egy olyan szülő, aki folyton a párjával hadakozik?
Azt, hogy régen jobb volt-e, nem tudom. A nagymama nyilván nem fogja elárulni a karácsonyi vacsorán, hogy a szomszéd kétnaponta átjárt hozzá valamit "megjavítani". Kisebb településeken a lebukás veszélye amúgy is nagyjából a 100% felé tendált. Persze az is lehet, hogy tényleg komolyan vették a holtomiglan-holtodiglant, és közös erővel életben tudták tartani a lángot. A tapasztalat viszont inkább azt mutatja, hogy túl sok kapcsolat bukik el az együtt töltött évtizedek alatt. És ez mindenképp minimum elgondolkodtató.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.