És miért csak elvileg? Valahogy amikor az emberek megtudják, hogy lányt vársz, azonnal jönnek az "együttérző" mondatok: "Sebaj! A következő majd fiú lesz!" Miért, ha lány, az baj? Sajnálják aput - pláne, ha több nő is van a háznál, hogy fogja bírni az életet annyi hiszti, hajfestés, sminkcucc meg magassarkú között?
Vagy éppen túlfunkcionálják, és arról hadoválnak, hogy apa hercegnője lesz mindenki. Ha pedig két lány van, és rámentek egy harmadik babára, tutifix, hogy mindenki azt hiszi, azért történik, mert reménykedtek egy fiúban. Mert az azért mindenképpen kell!
Az első lányomnál azt hittem, fiam lesz. Nem azért, mert azt "jobban" vártam, egyszerűen csak úgy éreztem. Amikor megtudtam, hogy lány, ugyan meglepődtem, de egy óra alatt állítottam át magam "lányos anyu" üzemmódba. A másodiknál már tök mindegy volt. Ugyan feltettem magamnak a kérdést, hogy milyen lenne egy fiúval, és a gondolattal is eljátszottam, hogy fogom a tökéletes férfit nevelni belőle, de amikor kiderült, hogy ő is lány, szinte természetes volt.
Hiszen fel vagyok már készülve az egész napos csacsogásra, a csajos érzelmi kitörésekre, a "de én hosszú hajat akarok, ám fésülködni azt aztán NEM" napi szintű nyavalygásokra. Már egyáltalán nem számított, hogy fiú vagy lány. Az számított, hogy ő, aki a pocakomban van, egészséges.
Lehet azt mondani, hogy így, 2020-at írva már egyáltalán nem számít, milyen nemű lesz a gyermeked, hiszen ebben a korban már nem kerül hátrányba a neme miatt. Ám én meginterjúvoltam jó sok anyukát a témában, és bizony voltak megdöbbentő történetek...
Általánosságban elmondható, ha fiút, ha lányt vártak a szülők, és az ellenkező nem sikeredett, végül természetesen könnyedén elfogadták, és a kicsi megszületésével már el sem tudnának képzelni mást. Azt hiszem, ez a normális. Ám volt olyan is, ahol anyós kitagadta a menyét, mert lányt volt képes szülni, és egy felesleges lényt hozott a világra. Nyilván nem ketten csinálták apuval, ugye?
Aztán, ha szétnézünk picit a világban, akkor is megoszlanak a vélemények. Hallottam én már párszor férfiaktól, hogy ha újra születhetnének, akkor inkább nők lennének, hiszen - látszólag - sokkal több mindent el tudunk érni.
Én azonban azt gondolom, hogy amíg a nők hátrányban vannak fizetések terén a férfiakhoz képest még a fejlett országokban is, amíg nem tölthetnek be bizonyos helyeken kiemelkedően magas pozíciót, vagy éppen nem tanulhatnak azt, amit akarnak, nem viselhetnek olyan ruhát, amilyet szeretnének, addig talán igen, még most is jobb férfinak születni.
De hiszem, hogy pont ezért kellenek az anyatigrisek, akik védik őket. A hős apák, akikhez bármikor sírva odabújhatnak, akikre mindig számíthatnak, hiszen tudják, hogy amíg apa mellettük, addig bántódásuk nem eshet. Hiszem, hogy ezért is kellenek a pozitív szülői példák, ha globálisan az egyenlőség meg is kérdőjelezhető, legalább a családban ne érezzék ezt, tudják az értékeiket, és ha kikerülnek a nagyvilágba, legyen önbecsülésük. Még akkor is, ha nők...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.