Szakításkor az emlékedre zárul a múlt vasajtaja.

Majd szakítottunk és szétváltunk, új utakat, partnert és boldogságot keresve. Saját magunkkal törődve, nem pedig folyton a múlton keseregve, azon gondolkodva, vajon hiányzunk-e a volt szerelmünknek. Hányszor gondol ránk, mit csinálhat éppen, kivel beszél, van-e új társa? Nálam a vége azt jelenti, hogy takarítok, kidobok fotókat, e-maileket, telefonszámot. Azt vallom, hogy csak úgy lehet új fejezetet nyitni az életünkben, ha nem botlunk folyamatosan a múltba. Ha nem állunk meg percekre, hogy "Jaj, de jó is volt, amikor még együtt voltunk!"

Igen, egy szakítás után furán működik az emlékezetünk, valahogy mindig csak a szépre képes emlékezni, keserédes pillanatokat, órákat szerezve nekünk. Nem foglalkozik a veszekedésekkel, a csalódásokkal, csak és kizárólag az ölelésekről, csókokról és szeretkezésekről szóló emlékeket tolja a képünkbe.

A válaszom NEM, így, csupa nagybetűvel. Azért, mert valamikor összefonódott a sorsunk, nem kell egész életen át tudnunk a másikról. Nyomon követni az életét, lájkolni a fotóit és várni, hogy ő is ugyanezt tegye a miénkkel. Nem szabad egyetlen apró területet sem hagyni a jelenünkből,jövőnkből, melyet az ex elfoglalhat. A kapcsolatok között éles határvonalnak, lezárásnak kell lennie, nem futhatnak párhuzamosan egymás mellett, vagy egyik a másikkal összekeveredve.

Jártunk óvodába, iskolába, gimnáziumba, egyetemre, éveken keresztül megosztottuk a mindennapjainkat száz másik emberrel. Mikor végzünk, mégsem érezzük szükségesnek, hogy mindenkivel szoros kapcsolatban maradjunk. Hogy ez nem ugyanaz a helyzet? Miért nem? Éveken keresztül intenzív nyolc órákat töltöttünk együtt! Nem gondolom, hogy az intim pillanatok és a szex indokolná csak, hogy valakivel egy szakítás után is kapcsolatot tartsunk.

Értelmeznünk kell a "vége" szó jelentését ahhoz, hogy megértsük: csak saját magunknak okozunk kellemetlen perceket a kapcsolatok utáni kötelékekkel. A vége azt jelenti, hogy nincs többé, valami lezárul, nem folytatódik. Elég egyértelmű, nem?

Épp ellenkezőleg, azt a szerepet szánjuk neki, amire hivatott: hogy mögöttünk legyen. Akkor leszünk igazán boldogok, ha a jelenre koncentrálunk, ha nem kísértjük az "itt és most"- ot azzal, hogy beleráncigáljuk az exünket. Vége! Ne csak mondjuk, hanem gondoljuk is komolyan! Különben pár év múlva öt-hat kapcsolatot ápolhatunk majd párhuzamosan! Még kimondani is rémisztő, nem igaz?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock