

Inkább bedobott egy szendvicset a munkahelyén, vagy egyáltalán nem is evett.
- Múlt héten is csak kedden jöttél - zsörtölődött az édesanyja, miközben az orra elé tolta a leveses tányért.
- Mondtam, hogy határidős feladataink vannak. Muszáj vagyunk tartani az ütemtervet, különben elveszítjük a pályázati támogatást... - szabadkozott Márk, de valahol legbelül még ő is érezte, hogy az érvei sántítanak.
A gulyás illata feledtette vele a gondokat. Az otthon ízei egy csapásra visszavitték a felhőtlen gyermekkorba. Újra anyuci pici fia volt, az engedelmes, mindenben kiszolgáltMárkuska. A jófiú, az eminens diák, akinek a könnyű felnőtt élet reményében mindig jól kellett tanulnia, hogy a legjobb iskolákba járhasson, és majd a legjobb munkahelyek közül válogathasson.
- Otthon biztos nem kapsz ilyen finom ebédet, igaz-e? - érdeklődött az anyja, miközben élvezettel figyelte, ahogy fia sietve tömi magába a levest.
- Tudod, hogy Katinak nincs ideje mindennap főzni... - kezdett a magyarázatba, hogy megvédje a feleségét.
- Ideje... Arra van időnk, amire szánunk! Mikor volt neki ideje bármire is? Bezzeg a fodrászhoz meg a kozmetikába be tud ülni!
- Egy ügyvédnek adnia kell magára. Nem jelenhet meg slamposan a tárgyalásokon.
- Ügyvéd... Még rendes munkahelye sincs! - legyintett a mama.
- Ezt már megbeszéltük, anyuka! - Márknak kezdett megkeseredni a szájában az étel, de komótosan kanalazott tovább. - Magánpraxisban, saját ügyvédi irodában sokkal jobban keres, mintha...
- Amikor fiatal voltam, nem volt ez a túlzott karrierhajszolás - vágott a szavába ismét az anyja. - Egy nő rendes munkahelyet választott, hogy a napi nyolc óra után még legyen ideje a családjára is.
- Anyuka, annyiszor megbeszéltük már, hogy más időket élünk...
- Más idők...!
- A piac diktál. Napi nyolc órában még a bolti eladók sem kapnak munkát.
- Én nem tudom, csak egy buta öregasszony vagyok. Nem is tudom, mit beszélek. - A hanghordozásból Márk tökéletesen levette, hogy a szavai ellenére az anyja természetesen pont az ellenkezőjét gondolja. - Nézd meg, fiam, hogy nézel ki! Ki van ez az ing vasalva? Ez az asszony nem neked való. A múltkor is olyan por volt nálatok a lakásban.
- Kati jó feleség...
- Bezzeg a húgod férje milyen pedáns! Pirikének semmire nincs gondja mellette! Mos, főz, vasal, takarít!
- A Piri férje munkanélküli, és egyébként is...
- Nem az ő hibája, hogy megszűnt a cége. Majd talál máshol munkát. Egy ilyen rendes, jóravaló ember után két kézzel kapkodnak a munkáltatók.
Márk belefeledkezett az evésbe. Hagyta, hadd mondja az anyja a magáét, ha ahhoz van kedve. Jóízűen elfogyasztotta a rántott húst, a palacsintát pedig becsomagoltatta azzal az indokkal, hogy majd a munkahelyén megeszi uzsonnára. Valójában a gyerekeknek akarta elvinni, de a mamának nem merte elárulni.

- Aztán gyertek el nekem a hétvégén, mert már idejét se tudom, mikor láttam a kis unokáimat!
- Úgy lesz, mama, ígérem!
Délután, a munkahelyén tekintete megakadt a becsomagolt palacsintákon. Ha hazaviszi Daninak és Jankának, az úgyis visszajut a mama fülébe, abból meg csak baj lesz. Már előre hallotta a korholó szóáradatot, hogy Kati miért nem képes sütni a gyerekeinek...
Vasárnap az eredeti tervek dacára családostól meglátogatták a mamát. A gyerekek és Kati se nagyon örültek, hogy máskorra kellett halasztani a túrázást. De Márk meggyőzte őket, hogy a mama kedvéért illene megejteni azt a látogatást.
- Most nézd meg! - zsörtölődött ebéd után a mama, miközben Kata a nappaliban játszott a gyerekekkel, akiket egész héten alig látott. - Én főzök rátok, az én koromban! Pedig neki kellene vendégül látnia engem - utalt az asszony a menyére.
A kis Márkuskában pedig megmoccant a lelkiismeret. A mosogató mellett álló mamáról a nappaliban nevetgélő feleségére siklott a tekintete. "Talán igaza van anyámnak... Rossz asszonyt választottam?"

Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!