A küzdés, helyrehozás, megjavítás híveként élek - addig, amíg megy. Amíg lehetséges. Ha viszont eljön az a pont, amikor menthetetlen a kapcsolat, akkor már csak egy dolgot lehet tenni: menni kell. Vagy elengedni. Elengedni azt, aki nem találja meg ebben a közös játékban az örömét. Mert ha valamit minden ember megérdemel, az a boldogság. Túl rövid az élet, hogy ennek esélyét elvegyük egymástól.
Világéletemben utáltam csomagolni, de egy esetben örömmel megteszem: ha azt látom, hogy boldogtalan vagy mellettem. Barátság vagy párkapcsolat, teljesen mindegy: ha nem okoz örömet a társaságom, készséggel és harag nélkül segítek összepakolni, és szelíd mosollyal tárom ki előtted az ajtót. Örökre.
Nincs hiszti, nincs jelenet, még csak túl sok kérdés sem. Elég egy szó, amivel elköszönsz. Hidd el, bármilyen indokot megértek és tolerálok. Mert ember vagyok, és tudom, hogy az érzések nem befolyásolhatók. Megértem, ha kiábrándultál.
Megértem, ha beleszerettél másba. Megértem, ha rájöttél, hogy valami vagy valaki fontosabb neked, mint a szövetségünk. Azt is elfogadom, ha meg sem tudod fogalmazni, mi bajod, egyszerűen csak valamiért nem megy. Egyet viszont nem tudok megérteni. Ha ennek ellenére maradsz és szenvedsz. Ha kínzol engem, kínzod magadat, és ezzel rabolod az időmet.
A család fontos és jó dolog. Számomra ez az első - de soha senki és semmi nem tette kötelezővé, hogy ez mindenkinek így legyen. Azt hiszem, ha valami csoda folytán kívánhatnék egyet, azt kérném: mindenki ismerje fel, hogy ténylegesen és őszintén mit szeretne az élettől. Vallja be magának és merje felvállalni - mások és önmaga előtt.
Annyi fájdalom és könny, annyi felesleges küzdelem lenne megspórolható, ha ki mernénk mondani, valójában mit akarunk, és ahhoz tartanánk is magunkat. Ha korrektül közölnénk: nekem nem való a család. Nekem nem való az elköteleződés. Nekem nem való a gyerek. Vagy ellenkezőleg: én ezeket akarom, és enélkül nem megy.
Szóval, bárki vagy, és bármilyen minőségben is vagy jelen az életemben, bármikor kiléphetsz az ajtón. Csak egy esetben maradj: ha ez boldoggá tesz. Szó sincs róla, hogy hideg szívvel, érzéketlenül engedlek el, ha menni akarsz. De ezerszer inkább elengedlek, mint kelletlennek, depressziósnak, unottnak lássalak. Az én oldalamon ne legyen senki boldogtalan. Ha így van, menj és keresd az utad! És hagyd, hogy én is kereshessem.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.