Egy alkoholista zseni felesége voltam...

Senki nem akart lemaradni a poénjairól. Ő volt a jó bulik titkos összetevője. Mindenki tudta a számát, bármikor felhívhatták, felvette, és indult is a helyszínre. És mindezt úgy, hogy az egyetemi tanulmányait gyakorlatilag hibátlanul teljesítette. Nappal iskola, éjjel buli - hát mondtam, hogy géniusz, nem? Meg egy örökmozgó, aki egy percre sem áll le. Sem az agya, sem a teste. A csajok is zsongtak körülötte, azt vártuk: na, ugyan kit választ? Engem is lenyűgözött, ki ne akarna ilyen menő sráchoz tartozni?

Sokat beszélgettünk a lányokkal, hogy ugyan milyen lehet vele az élet. Én úgy képzeltem, olyan, mint egy tudományos kaland. Ő beszél, én csodálattal hallgatom, közben percről percre okosabb leszek. Egy szobában vagyunk, ahol az összes polc könyvekkel van tele. Ő ül a kanapén, én fekszem az ölében, miközben éppen valami kortárs irodalmat elemez. Lelkesen magyaráz, néha megsimogatja a fejemet, majd csendben elalszom, de ő észre sem veszi, mondja tovább megállíthatatlanul. Ez volt a titkos álmom.

Nem járt senkivel - én ezt úgy értelmeztem, hogy senki nem tud neki megfelelni, senki nem tud annyira önfeláldozó lenni, hogy ezt a zsenit kísérje. Majd én megmutatom! Össze is jöttünk, bár csak én akartam, ő inkább csak elfogadta. Elfogadta, hogy én vagyok a barátnője, elfogadta, hogy odaköltöztettem az albérletembe, elfogadta, hogy rajongva szeretem, elfogadta, hogy gondoskodom róla. Főzök, mosok, takarítok, boltba megyek. Ő ezekre nem ért rá, tanult, egyetemen volt, vagy éjszaka - ugyanúgy, mint előttem - buliban.

Tudtam, hogy a többi nő nem érdekli, csak én. Vagyis igazából én sem. Azért a maga módján kedveskedett. Nekem szavalt, nekem tartott kiselőadást arról, hogy éppen mi foglalkoztatja, nekem olvasta fel először az esszéit. Azt mondta, hogy ha én is értem, akkor az átlag is érteni fogja.
Tényleg nem volt soha álmos vagy fáradt. Mindig pörgött az agya, nem értettem, hogy mitől töltődik. Jó pár év kellett hozzá, mire leesett, hogy az alkoholtól. Őt ez stimulálta.

Amikor éjjelente elment egy buliba, tudta, ott gond nélkül ihat, hiszen ez egy buli, senki nem szól rá. Nem mintha ez izgatta volna, de így neki is megvolt a kézenfekvő magyarázat. Otthon is volt mindig pia, úgy dolgozott, írt vagy gondolkodott, hogy egy laza fröccsöt készíttetett magának. Reggel, amikor felkeltem, reggelit csináltam neki, meg a fröccsöt, így ébresztettem. Észre sem vettem, hogy idővel már egy kis rövid is kellett mellé napindítónak.

Mindketten befejeztük az egyetemet, én egy multinál dolgoztam szuper fizetésért, sokat, ő pedig bennmaradt az egyetemen tanítani. Igazából semmi nem változott. Ő még mindig zseni volt, alkotott, előadott, disszertációt írt, közben mentor volt, és még mindig minden este elment. Már nem bulizni, csak beszélgetni. Ha nem kollégákkal, akkor a diákokkal. Egyre többet ivott, de a tanítványok hajnalonta hazahozták, lefektettem, és reggel mielőtt elmentem volna, már ébredt is.

Egyik nap, amikor újból kértem, hogy változtasson, szólt, hogy unja már a nyaggatást. Találkozott egy rendkívül okos tanítványával, és a diáklány nem szól rá, nem oktatja ki, hogy ne igyon. Elköltözik, mert elege van belőlem, tönkretettem az életét.

Gondoltam, beszélek a lánnyal, hogy mire figyeljen, de a lány megelőzött. Elmondta, hogy ez az ember függő, de a függősége teremti meg azt, hogy alkotni tudjon. Tudja, hogy régen a múzsája voltam, de mostanra nyilvánvaló módon hárpia lettem, és már csak kötözködni tudok. Itt az idő az új életre - mondta. Majd ő átveszi a múzsa szerepet, ha én már nem bírom. Összepakolta az összes könyvet, és elmentek.

Én tudtam, mi lesz a vége, ők nem. Ma reggel kaptam az üzenetet, hogy az exem "váratlanul" elhunyt...

Törőcsik Edit novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock