Azon, amikor már egy-egy mozdulatod az őrületbe kergetett. Amikor feküdtem melletted a sötétben, amíg te aludtál, és azon gondolkodtam, meddig lehet ezt még csinálni. Egyáltalán lehet-e, kell-e? Javul majd bármi, vagy így élem le az életemet, hogy azt érzem, nem vagyok igazán önmagam? Vagy ez minden kapcsolatban így van egy idő után, és én várok túl sokat?
Nem tudom, te töprengtél-e valaha ilyesmin, talán igen. Sokáig tartott a huzavona, de végül kimondtuk együtt: legyen vége. Nem volt harmadik, csak elengedtük egymást. Mindketten boldogtalanok voltunk már, de még az is nagyon hosszú idő volt, mire ezt bevallottuk... Ebből is látszik, hogy az utolsó utáni pillanatig szerettük - és nem akartuk bántani - egymást.
De a szerelem nem volt elég. Nem harcoltunk eléggé. Annyira kiürült mindkettőnk szeretettankja, hogy nem voltunk képesek már adni a másiknak, és ezt későn vettük észre... Persze voltak jelek, beszéltünk is változtatásról, próbálkoztunk is, de valahogy nem ment.
Ne hidd, hogy téged hibáztatlak. Mindketten hibásak voltunk. Mindkettőnk felelőssége volt, hogy óvjuk ezt a kapcsolatot, de nem jól csináltuk. Hát most vége. Kilépek az életedből. Pedig szerettelek, és volt idő, amikor azt hittem, örökké tart. Te is hittél ebben, biztos vagyok benne. Talán az utolsó percig remélted, hogy én leszek az, aki megváltozik a kedvedért - de már nem akartam, ahogyan te sem akartál változni az enyémért.
Vagy akartál, csak nem tudtál? Most már nem fontos. Nem hibást keresünk. Azt hiszem, mindent megtettünk, amit tudtunk. Legalábbis szeretném ezt hinni, talán úgy könnyebb lenne. Ne hidd, hogy haragszom rád. Együtt rontottuk el.
Köszönöm, hogy az életed része lehettem. Köszönöm, hogy szerettél, hogy mellettem álltál a rossz napokon: amikor beteg voltam, fáradt, nyűgös, rosszkedvű, céltalan, elveszett, dühös, csalódott, stresszes. Köszönök mindent, amit tőled kaptam - mert ne hidd, hogy elfelejtettem azt a rengeteg jót, amit együtt átéltünk. Sőt, köszönöm a rosszat is, mert az is segített azzá válnom, akivé válnom kellett. Lezártunk egy fejezetet, és mindkettőnk számára új kezdődik, csak már külön utakon. Remélhetőleg bölcsebben...
Hiszek benne, hogy megtalálom azt, akivel boldog lehetek, és neked is ezt kívánom őszintén, teljes szívemből.
Anikó gondolatait Fehérvári-Varga Judit jegyezte le.
Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?
Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a jelentkezes@she.hu email címre április 30-ig!
Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.