Már tudom, milyen fájdalmas titkot őriztél, nagyi!

Hajni képes volt összeveszni az anyjával is, hogy megtarthassa. Erős érzelmi szálak fűzték a fotóhoz, ami a legváratlanabb helyekről volt képes visszaköszönni, amikor a nagyinál nyaralt. Határozottan emlékezett az első alkalomra. Alig múlt öt éves, az unokahúga elől akarta elrejteni azt a szépen csillogó kavicsot. A varródobozban bukkant a képre. Elaludt, miközben nézte. A nagyi gyengéden elvette tőle, és mikor felébredt, azt mondta, csak álmodta, nincs ilyen a dobozban.

Már iskolába járt, mikor újra előkerült a fotó. A nagyi imádságos könyvéből esett ki. A kislány barna szeme nagyon megfogta a képen, ezért napokig nem árulta el, hogy nála van. Csak akkor, mikor a nagymamája kétségbeesve kereste. Bűnbánó arccal húzta elő a kabátja zsebéből. Akkor tépődött le az egyik sarka is.

Sokáig izgatta a titok, de mire középiskolás lett, elfelejtette, ahogy a sosem látott nagyapját is. Lefoglalta a tanulás, a fiúk, a sportversenyek. Országos atlétika bajnokságon indult és nyert, a nagyi pedig minden versenyén ott volt és szurkolt. Különleges kapocs volt köztük, vele osztotta meg a titkait, neki mesélt a fiúkról is az anyja helyett.

A főiskolás években lazult a kapcsolatuk, Hajni ritkán járt haza az ország másik végéből, de ekkor is öröm volt minden találkozó. Nagyi sütött-főzött, mindig a kedvencét készítette. Aztán eljött az idő, mikor már a teste kezdte felmondani a szolgálatot.Hajni váltotta ki a gyógyszereit, intézte a nagybevásárlást, főzött, és a takarítást is magára vállalta. Közben a nagyi mindenféle régi történetekkel szórakoztatta.

Mesélt és mesélt, kifogyhatatlan volt a vicces és tanulságos anekdotákból. Beszélt a háborúról, éhezésről, járványokról is. Ő pedig sokszor azon kapta magát, hogy a fotelba kuporodik, félretéve a munkát, és szinte issza a szavakat. Némelyik történet elborzasztotta, másoktól a könnye csordult, de mindig érezte, mennyire erős a nagymamája, aki mindig méltósággal és emelt fővel került ki a nehéz helyzetekből.

Az egyik szeles, áprilisi estén Victor Hugót olvasott fel, és a lapok közül kihullott a már elfeledett fénykép. Az idős nő bele-beleszunyókált a Nyomorultakba, így Hajninak maradt néhány perce, mielőtt rajtakapta volna. Sorra törtek fel a képhez fűződő emlékei, és a szíve hevesebben vert. Azt remélte, eljött az igazság pillanata, végre megtudja majd, ki van a képen.

Nagyi hirtelen nyitotta ki a szemét, úgy meredt rá, mint aki szellemet lát, majd a kép felé kapott, de nem érte el. Szólni akart, de értelmetlen szavak hagyták el a száját. Hajni nagyon megijedt, azonnal orvost hívott. A mentő szirénázva vitte az idős nőt a közeli kórházba. Stroke-ot kapott - és többé már nem tért vissza.

Sokáig érintetlen volt a hagyatéka, aztán szépen lassan minden megkopott. A könyveket a helyi könyvtárnak adományozták, a ruhákat elvitte a Vöröskereszt. Mielőtt mindennek megtalálták volna a helyét, az unokák választhattak egy-egy tárgyat. Hajni a kopott, fekete-fehér fotót kérte. Az anyja hiába győzködte, hogy válasszon valami mást, ő ragaszkodott hozzá.

Mindketten tűzvész áldozatai lettek, a hatóságok pedig visszaküldték a nagypapa magyar iratait, és ezt a képet. Azóta féltve őrzi a fotót a férjétől kapott szerelmes levelek mellett, a régi bonbonos dobozban. Tudja, hogy most már neki is van egy titka...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra Lászuló

Nyitókép: Shutterstock