Nyilván a digitális eszközökhöz IS nagyon értek. Ezért aztán, ha szüksége van a lányomnak a segítségemre, azonnal ugrok. Szerencsére a programok telepítése számomra rutin feladat - mondjuk, azzal nem számoltam, hogy a programok összekuszálódnak. Aztán ember legyen a talpán, aki kibogozza! Mondanom sem kell, a gyerek ilyen aprósággal nem foglalkozik, ennek megoldása teljes természetességgel a szülő dolga.
De túl lettünk rajta. Aztán az első hetek után, mikor már kezdtem hátradőlni, mert jól végeztem dolgom, a Google törölte a lányom addig használt e-mail címét. Volt egy napom, hogy új fiókot hozzunk létre, mindenhez újra kódot kérjünk, minden tanárt kiértesítsünk, az addig kapott feladatokat újra beszerezzük... És igen, nyugodtan írhatom királyi többesben, mert nyilván ennek az oroszlánrészét sem a lányom logisztikázta ki.
Laptopok, telefonok hetek óta csúcsra járatva, mellette folyamatos töltő keresésben vagyunk. Lassan ezeknek a kiegészítő kütyüknek nagyobb értéke lesz itthon, mint a karanténos WC papírnak vagy élesztőnek, pedig azt azért mostanság teljesítmény felülmúlni.
Azért persze kezdünk belerázódni az egészbe. De ahogy a fejünkben javul a helyzet, úgy kezd az internet minősége romlani. Akadozunk, lassulunk, kidob, nem elég erős a jel. Pedig már simán mehetne minden, én pedig főzhetnék, takaríthatnék, netalántán dolgozhatnék is háborítatlanul... De időről időre újabb problémákat kell megoldanom.
Arról nem is beszélve, hogy néha még egy-egy házit is. Mert hát van, amit a gyerek nem ért meg elsőre, bezzeg én... Ja, én sem! De nem baj, majd előtte megtanulom, hogy utána el tudjam magyarázni, és megírhassam a leckét. (Áh, dehogy! Én ilyet sosem tennék.)
Na jó, bevallom, egyszer próbáltam segíteni megírni egy online feladatsort. Nagyon szép eredményt értünk el. 19 pontból 10 pont - 53%. Anyuka, leülhet. Egyes!
Aztán egyszer próbáltam technikai segítséget is nyújtani élesben, mikor véletlen kinyomta a lányom a tanár hangját a kontakt órán. Kétségbeesetten nézett rám, hogy mit csináljon, mert sehogy sem tudta a hangot visszavarázsolni. Segítettem. Addig nyomogattam a telefont, míg végül sikerült a tanárt is kidobnom az óráról... Még hallottam, ahogy néhány gyerek csodálkozik, hogy eltűnt a tanár, a lányom szeme pedig szikrákat szórt.
Utána viszont önkéntes karanténba vonultam, és megfogadtam: holnaptól csak mosogatni és port törölni fogok. Még sütni sem sütök, mert az is mindig odaég...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.