Minden olyan jól alakult, hetek óta írogattak egymásnak, azonnal megtalálták a közös hangot, már-már mesébe illő volt az egész. Nem volt kínos csend, csak őszinte érdeklődés, mosolyok és vibrálás a levegőben. Ma mégis egy ilyen váratlan mondat hagyta el a férfi száját!
Livi másfél évvel ezelőtt lépett ki egy mérgező kapcsolatból, ami után úgy érezte, nem tud többé senkit beengedni a szívébe. A lelke is azt kiáltotta, hogy nem bír többé érezni, mert annyi fájdalmat, szomorúságot, rettegést élt át, hogy telítődött. Képtelen volt elhinni, vagy akár csak remélni is, hogy valaha boldog lehet. De a kezdeti elutasítás szépen fokozatosan engedni kezdett. Először csak a családi, baráti körben élvezte a kellemes pillanatokat, később már idegenekkel is mosolyogva társalgott.
Rádöbbent ugyanis arra, hogy a csalódása csak ahhoz az adott személyhez köthető, nem pedig az egész férfi nemhez. Nem mondhat ítéletet olyanok felett, akiket nem ismer, és akik még bizonyíthatnának. Akik talán nem marcangolnák a szívét, hanem szeretettel ölelnék át.
Dávid volt az első férfi, akivel igazán könnyedén tudott beszélgetni, nem gondolkodott azon: kimondhatja-e az adott dolgot, vagy sem? Vajon mit gondol róla? Tetszik-e neki? Akinek a társaságában magabiztos volt, és végre azt érezhette, hogy minden, ami benne van, egy csoda!
A szeme eddig boldogan ragyogott, most viszont csalódottan nézett a férfira. Egy darabig vívódott, hogy győzködjön, bizonyítson, vagy engedje el a lehetőségét annak, hogy valaha egy pár lehessenek. Máig minden tökéletes volt, most viszont reményvesztett lett.
Aztán döntött. Felállt, mosolyogva megköszönte a kellemes órát, a könnyeit pedig már kint, az étterem előtt egyedül törölte le. Nem keresték egymást öt napig. Hiába fájt, a lányban mégsem tört meg a hit, hogy szerethető, és létezik az a férfi, aki kincsként tekint majd rá. A hatodik napon egy üzenet jele villogott a közösségi oldalán. Dávid volt az, aki hiányolta a beszélgetéseiket, levelezésüket.
"Hogy vagy, kedves Livi? Láthatnám valamikor a csodás mosolyodat?"
A két kérdést pedig egy hosszú levél követte, amelyből kiderült: a lány könnyei feleslegesen hullottak a rideg aszfaltra, mert a férfi pontosan tudta, hogy megbántotta. Ahogyan azt is, hogy egy rosszul sikerült kapcsolat után nem állhatja útját az igaz szerelemnek. Nem utasíthatja el azzal, hogy most nincs kedve, ideje érezni, szeretni.
Hiszen lehet, hogy pont az igazit löki el magától, azt, aki sosem vesz el tőle - ellenkezőleg, mindig csak ad, figyel rá, szorosan öleli, és szenvedélyesen csókolja. Akinek minden egyes szava értékes gyöngyszem. Újra találkoztak hát, és többé már nem voltak kétségek!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.