Mióta házas vagy, nem kell a barátságom...

Te is örültél, hogy bármikor felhívhatsz és mesélhetsz, akár az éjszaka közepén is. Nem voltak titkaink egymás előtt. Természetes volt, hogy beszélgetünk, meghallgatunk, és együtt vagyunk dühösek azokra, akik bántottak minket. Nem is olyan régen még barátnők voltunk.

Számomra nem volt kérdés, hogy szakítanod kellene, méghozzá örökre. Eldobott, majd visszahízelegte magát - és nem is kellett sokat tennie ahhoz, hogy újra csillogjon a szemed és higgy a szebb jövőben. Majd azt mondta: "Undorító vagy, egy utolsó rongy, akitől mindenki menekül!" A szavai még nekem is fájtak.

Megvigasztaltalak, erőt adtam neked ahhoz, hogy átvészeld az éjszakát, és ne legyenek önpusztító gondolataid. Két nap múlva - érthetetlen módon - ismét a föld felett repkedtél. Minden nap itt voltam veled, neked, melletted. És mindig hittem, hogy előbb vagy utóbb elég erőd lesz ahhoz, hogy a kezedbe vedd az életedet.

Aztán pár napig csend lett - nem értettem, hogy miért. Majd kiírtad a közösségi oldaladra, hogy férjhez mentél és boldog vagy. Vele. Azzal, aki számtalanszor beléd rúgott és kegyetlenül bántott. Egy percre megdöbbentem, de aztán azt gondoltam: úgy döntesz, ahogyan szeretnél. Én csak szemlélője lehetek az életednek, de a bírája nem.

Nem is ez fájt a legjobban, hanem az, hogy nekem csak másnap írtál egy rövid üzenetet: "Férjhez mentem. Boldog vagyok. Majd beszélünk." Ha úgy döntöttél, hogy csak ketten lesztek az esküvőn, azt megértem. Azt viszont már nem, hogy miért csak sokadikként tudtam meg, hogy összeházasodtatok. Írtam, gratuláltam, de a csalódottságomnak is őszintén hangot adtam.

Azt hiszed, hogy az idő majd megoldja helyetted. De nem fogja, mert valami elszakadt bennem: a bizalom. Az a szoros kapocs, amiben mindig biztos voltam. Már nem osztjuk meg a gondolatokat és szavakat egymással, csak a csendet. Te azt hiszed, ez gyógyír lesz a lelkemnek. Én viszont tudom, hogy a barátságunk végét jelenti, ha úgy érzed, nincsen rám szükséged, ha úgy teszel, mintha ismernél, ha azt reméled, a hallgatás és az idő majd segít.

Csak jót kívánok neked - másra képtelen is lennék -, és azt, hogy ha szomorúság ér, legyen elég erőd ahhoz, hogy átvészeld akár egyedül is. Mert ezt a jövőben mindenképpen meg kell tanulnod. A hetek telnek, nem írsz, nem hívsz. Valami közben mégis változott - a státuszod a közösségi oldaladon. Házasról "bonyolult kapcsolatban"-ra...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock