A 37 éves Csabival és a háromgyerekes, 45 éves Áronnal épp erről folyt az eszmecsere, mikor betoppantam. Tamás szeme szikrákat szórt, jobbnak láttam, ha hallgatok. Viszont mivel épp én voltam az egyetlen nő a közelükben, a kifakadását konzekvensen nekem címezte.
- Amíg nem volt gyerekünk, Zsófit is mindig azzal nyúzták, hogy akar-e gyereket - szólt közbe Áron. - Mintha egy gyereknek csak anyára lenne szüksége.
- Az én párom sosem akart. Azonnal rásütötték, hogy karrierista. Holott közösen döntöttük el a legelején, hogy mi jól vagyunk gyerek nélkül is. - felelte István.
Tamás nem hagyta magát kizökkenteni, bőszen hangoztatta a véleményét. Többek közt ő is sérelmezte, hogy a férfiakat a legritkább esetben kérdezik meg a témáról. Többnyire csak legyintenek rájuk, hogy nekik még 70 évesen is összejöhet.
- Tudod te, hogy mennyire nem egyszerű ez a gyerek kérdés? - folytatta Tamás. - Amikor huszonévesen a nő benyögi, hogy szeretne gyereket, mind bepánikolunk. És nem azért, mert nem merünk elköteleződni, vagy mert örökre össze leszünk kötve a másikkal, ezek századrangú dolgok. Hanem azért, mert ha már utód, szeretnénk mindent megadni neki. De mégis hogy, ha nem keresünk annyit? Én mostanra mondhatom el magamról, hogy nagy biztonsággal tudok vállalni egy, max két lurkót. Feltéve, ha megtalálom a megfelelő nőt. Belekalkuláltam, hogy ha véletlenül meghalnék, maradna utánam két lakás, szóval, az valamire csak elég lenne.
- Ne is mondd! - helyeselt Csabi. - Mire elég az ügyintézői fizetésem? Arra csak, hogy ha kuporgatunk minden évben, akkor szülői segítséggel eljutunk a tengerre egy hétre, de nem tudnánk egy gyereket felnevelni...
- Az elején mi is albérletben laktunk - kontrázott Áron. - Ha apósomék nem segítenek be egy kicsit, nekünk se lenne se gyerek, se kertes ház.
- Na ez az! - bólogatott Tamás. - Bennem is fut a férfiprogram, és mondhat bárki bármit, tőlünk mindenki azt várja el, hogy eltartsuk a családot. És amikor a nő kiesik a munkából, kettő helyett kellene dolgozni, hogy a megszokott életszínvonalat fenntartsuk.
- Egzisztenciális elvárások mindig lesznek. És azt se felejtsük el, hogy az apaszerepet is tanulni kell! Arra az égvilágon senki nem készít fel. Ahogy arra se, hogy mit tegyél, hogy könnyíts az életeteken. Az első gyerek után majdnem elváltunk. Én annyit dolgoztam, mint egy állat. Zsófi meg panaszkodott, hogy nem bírja egyedül az otthoni teendőket a picivel. Nem volt könnyű időszak. Akkor terveztük újra az egészet sokkal tudatosabban, mikor egyik alkalommal elaludtam vezetés közben. A szerencsén múlt, hogy nem lett senkinek semmi baja.
- És mégis vannak, aki meggondolatlanul vállalnak be gyereket - szúrta közbe Tamás.
Áron megjegyezte, hogy több felvilágosító program kéne - nemcsak a szexről, hanem arról is, hogyan válhat valaki felelősségteljes szülővé. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a magánélet és a munka között, hogy lehet elérni, hogy a férfi megmaradjon "édesemnek", ne legyen belőle csak "apa".
Hallgattam a fiúkat, és kicsit elszégyelltem magam. Nagyon ritkán jutott eddig eszembe megkérdezni a hímnemű ismerőseimet, hogy ők vajon szeretnének-e gyereket. A társadalmi elvárás még mindig az, hogy a férfi tartsa el a családját. Holott ma már sok nő is jól, gyakran jobban keres, mint egy férfi. Attól, hogy a férfiak nem hangoztatják úton-útfélen, hogy gyereket szeretnének, bennük is megvan rá a vágy.
Sőt, ahogy Tamás kifejtette, felelősségteljesen végig is zongorázzák az elkövetkező 20-30 évet, hogy vajon tényleg fel tudják-e nevelni úgy a gyereket, hogy mindent megadnak neki. Szóval, ha gyerekvállalás a téma egy társaságban, szerintem súlyos melléfogás kihagyni a pasikat a beszélgetésből.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.