Véget ért egy házasság, felbontásra került egy olyan szövetség, amit olyan nagy boldogsággal kötöttünk, hogy azt hittük, halálunkig tart majd. Nem így történt. Ott maradtam abban a házban, amiben együtt akartunk megöregedni. Két szép gyermekünk, akik egykori szerelmünk bizonyítékai, velem éltek tovább. Így hárman néztünk szembe mindazzal, ami utánad következett.
Egyedül csak te hiányoztál az új életemből, mégis teljesen más lett minden. Eleinte nem volt normális kapcsolatom, mert nem is volt kedvem hozzá, hogy bárki az életem része legyen. Amikor hiányozni kezdett a nő az életemből, akkor is inkább csak a testi vágyaim vezettek. Az volt a fontos, hogy minél előbb, minél többször az ágyamba kerüljön az illető.
Nem tettem se érte, se a kapcsolatért az égvilágon semmit, így nem csoda, hogy pár hét után megunta és kilépett az életemből. Jó párszor eljátszottam ugyanezt a forgatókönyvet. Semmi más nem érdekelt a nőkből, csak a testük. Bőven elég volt a szex, amiben részesítettek, többre nem is vágytam. A hátam közepére sem kívántam egy olyan kapcsolatot, ami többről szól, mint a testi örömök. Egyszerűen jó volt érezni, hogy a válás után is tudok hódítani, és sikerem van a nőknél.
Az is előfordult, hogy több barátnőm volt egyszerre. Imádtam azt az életet, de a nagy kalandok közepette is mindig éreztem egy űrt. Amikor hazamentem egy randiról, még inkább hiányzott a NŐ. Nem a teste után vágytam - a női lélek hiányzott a mindennapi életemből.
Hiába kaptam meg a lányokat gyorsan és annyiszor, ahányszor csak akartam, idővel ez mind kevés lett. Elegem lett a felszínes kapcsolatokból, meguntam, hogy szex van ugyan minden mennyiségben, de nincs, aki kitöltse az életemet. Aki nem csak ágyasként lehet a jövőm része.
Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a hozzáállásomat. Levettem Don Juan maszkját, szögre akasztottam a csábító álruhát, és komolyra fordítottam a szót. Már nem az érdekelt, hogy ma itt, holnap ott kerüljek ágyba. Kezdtem megbecsülni és értékelni a nőket. Eljött az idő, amikor már szeretni akartam őket, és éheztem a szeretetükre. És amint így lett, egyből minőségi változás következett be a kapcsolataimban.
Volt persze olyan is, hogy engem tettek lapátra, és ez egy ideig újra kedvem szegte az érzelmekkel teli kapcsolatoktól. De nem adtam fel, és újra nekivágtam. Újra őszinte voltam, újra szeretni akartam. Ha otthagytak valahol egy útszéli árokparton, nem picsogtam, mint egy elhagyott tinilány, hanem felálltam és újrakezdtem. Nem néztem hátra, nem sírtam azután, aki már nincs velem. Elfogadtam, hogy neki másfelé vezet az útja, és elindultam a sajátomon.
Aztán egyszer csak szembejött velem az Igazi. Ő sem akart játszmázni, és én sem. Őszintén, nyíltan, gyógyult sebekkel értünk egymás elé. Azóta is boldogok vagyunk. Mert nemcsak a testét, a lelkét is ismerni akarom...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.