Furcsa ürességet érzett a lelkében, mikor kilépett a bíróság ajtaján. Az egész olyan gyorsan ment - persze, nem vitatkoztak semmin, egyezséget kötöttek a vagyont és a gyereket illetően. Szóval, mától elvált férfi.
Különös volt egyedül lépkedni a kocsihoz, mikor Fanni ott van két méterrel mögötte. Még mindig nem szokta meg, hogy külön élnek, pedig 3 hónapja nem beszéltek. Azóta, hogy egy este korábban ért haza, és ott találta a nőt a szeretőjével. Hatalmas dühöt érzett, de nem rendezett jelenetet. Csak nézte őket pár pillanatig, aztán gúnyosan belenevetett a mentegetőző felesége szemébe és kifordult az ajtón. Nem ment többé haza, a cuccait is az öccse hozta el.
Fanni hívogatta egy darabig, üzeneteket hagyott, de ő semmit sem hallgatott meg, és semmit sem olvasott el. Úgy érezte, tövestől kell kitépnie magából a közös életük emlékét, máskülönben nem bírná ki. Már nem akarta szeretni ezt a nőt, akiben korábban feltétel nélkül megbízott - aki nemcsak élete szerelme volt, de a gyermeke anyja is.
Sosem volt megbocsátó természet. Tudta, nem lenne képes úgy nézni Fannira, ahogy rég. A válás volt a legjobb döntés.
- Feri! - hallotta meg maga mögül a kétségbeesett hangot, de azonnal felgyorsította a lépteit. - Csak tíz percet adj! Beszélnünk kell! Meg kell értened, hogy...
- Na, persze! - Bevágódott a kocsiba, beindította a motort, és olyan lendülettel tolatott ki a parkolóból, hogy csikorogtak a kerekek. Őrült sebességgel száguldott az albérlete felé, és közben ordítani szeretett volna. Azt hitte, ha hivatalosan is kimondják a válást, jobb lesz - de nem. Az elméje most is ugyanazokat a köröket futja, és a gyötrő, zavaros gondolatok ugyanarra a kérdésre koncentrálódnak: miért?! Miért csalta meg Fanni?
Lefékezett egy piros lámpánál, várakozás közben pedig leszögezte magában: jól éltek. Nem adott okot rá. Gondoskodott a családjáról, nem felejtette el a születésnapokat, tisztelettel bánt a feleségével, nem nézett más nőre. Jó, sokszor ért haza fáradtan. Nem vágyott közös programokra, inkább az internet előtt lazult, de ez nem bűn. Bandikával is törődött, fociztak, kártyáztak. A közös tanulást Fanni vitte, de ez amúgy is az anyák dolga. "Legalább a jegyeit tudhatnád! - hajtogatta mégis a felesége.
- Feltöltöttem a gépedre a KRÉTA programot, az egy elektronikus napló. Egy külön mappába tettem, megnézted már? Fontos!
Ő meg rábólintott, hogy persze. Pedig nem. Kit érdekel, ha négyest kap a gyerek ötös helyett? De Fanninak valamiért ez volt a mániája, hát azt hazudta neki, hogy rendszeresen nézi a jegyeket.
Mikor belépett az apró albérletbe, felsóhajtott. Egy ideig ez lesz az otthona, aztán vesz egy házat, hogy focizhassanak a kertben Bandikával. Persze, mást is kell majd csinálniuk - hasított bele a felismerés, és meghökkent. Egy hetet nála tölt a gyerek, egy hetet az anyjánál, szóval, muszáj lesz neki is tanulnia vele. Nem ronthatja le a jegyeit. Talán már most is gáz van a suliban, azért fújta állandóan az elektronikus naplót Fanni?!
Kinyitotta a laptopját, és gyorsan megkereste a mappát, amit a felesége egy évvel ezelőtt nyitott a gépén. "KRÉTA" - ötlött a szemébe. Alatta volt egy névtelen másik fájl, hát először arra kattintott kíváncsiságból. Aztán csak ült, némán, megdöbbenve, kínlódva, tehetetlenül... és sorban olvasta a leveleket, amiket a felesége írt neki.
Arról, hogy társas magányban él. Hogy egyedül érzi magát, mert ő csak a telefonját nyomkodja. Hogy ne az internet elé üljön le, mikor hazaér. Hogy szóban képtelen elmondani, de félti a kapcsolatukat, érzi, hogy távolodnak... Segélykiáltások voltak, és ő nem olvasta egyiket sem. Az utolsó levélben már csak egy szó állt: "Feladom."
Órákig ült mozdulatlanul, újra és újra olvasva Fanni sorait, aztán egyszerre a kezébe temette az arcát. Most először látta a felesége szemével az életüket, és mindent értett. De már késő volt bármin is változtatni.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
