Tamás véleménye az, hogy a lelkének most egy kis pihenőre van szüksége. Jó ideig még csak ránézni sem akar egyetlen nőre sem. Elege lett belőlük, ezért úgy döntött, egy kicsit hibernálja a szerelmi életét, és inkább pihenésre fordítja minden idejét. Én viszont nem értek ezzel egyet. Nehogy már megfossza magát egy kis szórakozástól!
Kérdem én: nem azzal kellene inkább foglalkoznunk, hogy minél előbb értékesnek, fontosnak, nagynak és erősnek érezzük magunkat? Miért is kellene hónapokat, esetleg éveket várnunk azzal, hogy újra kapcsolatban - még ha csak testiben is - legyünk valakivel?
Egy olyan szakítás után, amit nem mi kezdeményeztünk, általában rosszul érezzük magunkat. Ez érthető, hiszen az az ember hagyott magunkra, akitől a legkevésbé vártuk volna. Emiatt egy darabig nyilván szar lesz az életünk - de pont annyi ideig, ameddig akarjuk és hagyjuk. Nem?
Miért ne engedhetnénk meg magunknak, hogy minél előbb jól érezzük magunkat?! Ilyenkor nem más, hanem mi magunk vagyunk a legfontosabbak. Az életünk következő szakaszában az a dolgunk, hogy megerősödjünk, hogy helyreálljon a megtépázott önbizalmunk és visszakerüljön a helyére az önbecsülésünk. A sikerhez szerintem mindent el kell követni, vagyis semmi nem tabu, hiszen a cél szentesíti az eszközt.
Az önbizalom legjobb erősítése, ha újra hódítunk, csábítunk. Nem kell komolyra fordítani se a szót, se az eljövendő kapcsolatot. Bőven elég, ha addig vagy benne, amíg neked jó. Egyéjszakás kaland? Simán! Az sem baj, ha többet nem is látod, vagy nem hallasz felőle.
Végül is ez a jó, mert nem kell semmit tenned azért, hogy neki is jó legyen. Kit érdekel abban a periódusban más vágya, akarata, amikor az a fontos, hogy neked minél könnyebb és jobb legyen?
Hát, ezt egyikünk sem tudja. Nyilván, az nem megoldás, hogy bezárkózunk a négy fal közé és remeteként várjuk a napfényesebb időszakokat. Egyrészt, mert magányosan sokkal lassabban gyógyulnak a sebek, másrészt pedig, mert minél több időt vagyunk egyedül, annál nehezebb visszarázódni a társasági életbe. A semmittevés még egyetlen problémát sem oldott meg, ahogy az sem, ha elmenekülünk a világ összes embere elől.
De az sem jelenthet megoldást, ha az ellenkezőjét tesszük. Hogyan is érezhetnénk jól magunkat, ha közben tudjuk, hogy átgázoltunk valakin? Egy másik emberen, aki mit sem sejtett ebből, és nem érdemelte ki.
Attól még, mert a lelkünk éppen sebzett, nem vagyunk feljogosítva arra, hogy másoknak is sebeket okozzunk. Hiszen akkor semmivel sem vagyunk jobbak annál, aki elől mi is menekülünk. De akkor vajon mi a helyes út szívfájdalom esetén?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.