És mit ad Isten? Az óriás koszkupacon az egyikőjük elhasal. Nem tud tovább elmenekülni a problémák elől, hiszen most beleesett egyenesen az arcával. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: vagy megpróbálod kipucolni a lakást és ezzel rendet tenni a lelkedben, vagy gyorsan keresel valamit, ami eltereli a figyelmedet - vagy valakit...
Persze még millió más úton el lehet jutni a szeretőkig, de a fent említett egy igen tipikus példa. A pasi vagy a csaj tehát gyakorlatilag átjár valaki más lakásába, hogy otthagyjon egy keveset abból a szemétből, amit otthon már nem tud dugdosni. Ott pakolja le a stresszt, ott temeti el a megbeszéletlen otthoni gondjait, és ott kapja meg a testi (sőt talán lelki) törődést is, amit a házastársától nem. Olyan ez, mintha a házasság egy algás akvárium lenne, a szerető pedig az oxigénpalack. Pedig az akváriumot te hagytad bealgásodni, amíg nem volt tele piszokkal, levegőt is kaptál is benne.
Jobban belegondolva ez nem is meglepő: otthon csak a mocsok és a feszítő némaság vár, a szeretőnél pedig törődés, megnyugvás, feltöltődés. Hát naná, hogy a szíved ahhoz kezd el húzni, akinél jobban érzed magad.
Mert valahol mélyen te is tudod, hogy a házasságod nem magától romlott el, illetve azt is, hogy az otthon - és magára - hagyott párod ugyanolyan boldogtalan, mint te - csak még át is verted. De amikor otthon vagy, azon nyomban vágyakozni kezdesz a másik kedves után, akinél nemhogy kolbászból van a kerítés, de még a zuhanyból is 24 karátos arany folyik. És ekkor teszed fel magadnak először a kérdést.
Hát, szerintem határozottan nem. Amikor úgy érzed, két embert szeretsz, akkor valójában egyiket sem szereted igazán. A párodat sem, hiszen képes voltál végignézni, ahogy tönkremegy az életetek, és a szeretődet sem, hiszen eszed ágában sincs miatta elválni. Te nem két embert szeretsz, hanem két mankóra van szükséged, hogy talpon maradj.
Az okosok mindig azt mondják, hogy egy kapcsolat akkor lesz sikeres, ha a felek olyan szilárd cölöpök, mint a H betű függőleges szárai, melyeket egy középvonal köt össze. Ehhez képest sokan úgy kapcsolódnak, mint az A betű szárai, melyek csak úgy képesek létezni, ha egymásra támaszkodnak.
Na most, ha ebből indulunk ki, akkor te, akinek házastársa és szeretője is van, maximum a vízszintes vonal vagy az A betűn, ami összeköti a másik két felet. Gyenge és gyáva.
Tehát véleményem szerint az, hogy te két embert szeretsz, csak egy kifogás arra, hogy egyik mankódat se kelljen elengedni. És a helyzet az, hogy a perceid már meg vannak számlálva. Hiszen a szeretőd előbb-utóbb meg fogja unni, hogy folyton nála teszed le az otthoni szemetet - persze csak akkor, ha ő egy felelős felnőtt ember, aki nem rád támaszkodva próbál boldogságcseppeket beszippantani a mindennapjaiba. És a házasságod is végérvényesen tönkre fog menni, feltéve, hogy a párod hamarabb öntudatára ébred, mint te, és nem akarja tovább kerülgetni a szemetet.
A legjobb, amit tehetsz, ha megfogod a párod kezét, és benéztek együtt a szőnyeg alá. A szeretődnek pedig megköszönöd az eddigieket, és továbbállsz - a szeméthalmazoddal együtt. Mert be kell látnod: egy olyan kapcsolat sosem lehet boldog, ahova megromlott érzelmekkel és kompenzálási vággyal érkeztél.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.