Mindenkit elmartál mellőlem, hogy csak a tiéd lehessek...

Emlékszem, mikor kapcsolatunk hajnalán egyedül a Deák térre költöztem, abba a kedves kis garzonba, ahol végül csak néhány hónapot töltöttem. A beköltözésem estéjén Peti könnyes szemmel állt a teraszon, hogy miért nem együtt költöztünk ide - igaz, hogy csak két hete járunk, de a világ semmit nem ér nélkülem, sötétek a percek, amiket nem velem tölt.

Néhány hónapnyi udvarlás után beadtam a derekam, feladtam a húsz négyzetméteremet a belváros közepén, és kiköltöztem vele a Svábhegy árnyékába. Minden az elképzelések szerint ment, szép lakás, szép zöld környezet. De mindig van egy DE - na jó, nem mindig, de ebben az esetben volt. Hiszen lakva ismerszik meg az ember, és ez esetünkben is így volt. Az első néhány hétben ment az örömködés, és megmaradtak a kedves szavak, hiszen megkapta, amit akart - együtt lakunk, ott vagyok vele minden percben.

Viszont én idővel társaságra vágytam: nem csak az övére, és nem csak az ő barátaira. De mivel ő nem vágyott az én barátaimra, így nem találkoztunk velük, és később abból is balhé volt, ha én találkozni kívántam a barátnőimmel. Lehet, hogy klasszikus sztori, de nekem ez akkor még ismeretlen volt, és nem tudtam vele mit kezdeni. Barátok vagy szerelem?! Próbáltam lavírozni a kettő között, hiszen annyira azért makacs vagyok én is, hogy nehezen engedek abból, ami nekem jó. De az ötezredik veszekedés után mégis engedtem. Inkább lemondtam a találkozókat, mintsem, hogy újabb vérre menő harc várjon otthon.

A pohár akkor telt be, amikor rám förmedt, mert reagálni kívántam az édesanyám hívására. Na itt elgurult a gyógyszerem. Sok elnyomást elviseltem, de hogy az anyukám hívását ne vehessem fel, az túlment minden határon... Elképzelései szerint a szerelmünk abban teljesedik ki, hogy tényleg csak az övé vagyok. Nem barátkozok: kukázom a régi barátokat, és nem szerzek újakat, és az a tuti, ha a családtól is megszabadulok!

Ebből a kapcsolatból egy életre (és remélem, a következőre is) megtanultam, hogy mit NEM engedek! Kellenek a kompromisszumok, de még inkább a konszenzusok, viszont, ha mindez elnyomássá alakul, akkor fusssss! Jó messzire! Én is ezt tettem! Elfutottam még időben, ha tovább várok, akkor mostanra már csak a saját magam árnyéka lennék - ezt pedig nem tehettem!

Amikor a "menjek vagy maradjak" agyalás közepette felvázoltam a bátyámnak a helyzetet, ő csak annyit mondott: "Hugi, szerezz egy férfit, gyereket majd szülsz magadnak!" Ezzel az erővel léptem ki és tovább, hátrahagyva a gyomorgörcsöket, melyeket az elnyomás szele eredményezett. Hiszen tényleg egy makacs felnőtt testébe bújt gyerekkel álltam szemben, aki nem szeretett, hanem birtokolt.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock