Boldog emlékeket gyűjtök öregkoromra...

Kizárni a bulizó szomszédok ordibálását és elengedni a panellakással járó zajok mindegyikét. Csendre és nyugalomra vágytam. Telihold volt, hirtelen megéreztem a nyitott ablakon belopódzó hideg fuvallatot. Az az illat... és lerohantak az emlékek. Mikor még kislányként álmodozva ültem az ablak előtt, bámulva a semmibe, tervezgetve a nagybetűs életet. A csodálatos jövőt és mindent, amire a kislányok vágynak. Tudjátok, pasi, pénz, hírnév... Mindegy, ebbe ne menjünk bele!

Mostanában egyre többször veszem észre, hogy elég egyetlen illat, egyetlen hang vagy szó egy dalból, és olyan élénken törnek fel az emlékek, hogy alig bírom a tempót tartani. Ismerős az érzés? Mikor belülről feszít, és izgatott vagy, annyira vársz és vágysz valamire, de nem tudod szavakba önteni.

Végül rájöttem, mi lehet ez. Erre mondják, hogy újra megéled a pillanatot. Amikor valami annyira jó és szép volt. Egy este a barátokkal a tábortűznél, az első csók a pároddal, a legjobb karácsonyi ajándék, anya finom főztjének illata és íze, a papa incselkedő viccei, vagy épp a legjobb barátnőd dilis sztorijai. Amikor remegve nézted a kiszemelt fiút, akit nem mertél megszólítani. Ezek mind-mind ott lapulnak bennünk. Nem csak emlékezni vagyunk képesek, újból érezni is. Ami csodálatos!

Ezzel párhuzamban nyilván a rosszat is fel tudjuk idézni. Talán ez kell, hogy meglegyen az egyensúly. Én mégis azt mondom, hogy megéri. Imádom, mikor kicsit bezárul körülöttem a világ, és egy pár percre visszaugorhatok a múltba. Szeretek ezek között az emlékek között időzni. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarom megélni a jelent, vagy épp nem vágyom a jövőt. Csupán nem akarom, hogy ezek a valaha volt csodás pillanatok elillanjanak és a feledés homályába merüljenek.

Miután elkészült, szigorúan mezítláb, törökülésben, a fűben ülve ettem. Imádtam a hangulatát, és a mai napig imádom, amikor nyáron a frissen vágott fű a talpamhoz ér. Eszembe jut a családom, eszembe jutnak, akik sajnos azóta már nincsenek velem, és egy pillanatra ismét az a maszatos szájú kislány lehetek, aki akkor voltam. Nem kell a múltban élnünk, és nem kell mindig sóvárognunk a régi dolgok után. Viszont néha engedjük meg a lelkünknek, hogy nosztalgiázzon egyet! Higgyétek el, jót fog tenni.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock