Lovay Fruzsi: Bátorság az, ha mosoly mögé rejted a szomorúságod?!

- Nem hiszem. Pont ez a furcsa az egészben. Látom a mosolyod, látom a vidámságod, de látom azt is, hogy egyik sem valódi. Látom, ahogy az arcizmaid lustán beadják a derekukat, és az agyból érkező parancs hatására kényszeredetten mosolyra húzzák a szádat. És azt is látom, hogy ha nem szentelnél egész napos figyelmet a mimikádra, akkor egyetlen halovány mosoly sem lenne az arcodon.

- Nem tudom, miről beszélsz. És elég idegesítő, hogy még olyankor is belém akarod magyarázni a rosszkedvet, amikor semmi alapja az egésznek. Mégis miért csinálod ezt?

- Ismerlek. Velem élsz hosszú évek óta. És ha valami idegesítő, akkor az az, hogy régebben sosem láttalak színlelni. Most pedig egyre gyakrabban, és nem értem: TE miért csinálod ezt?

- Nem színlelek. Csak próbálok bátor maradni.

- Bátor maradni? A színleléssel? És mi a tökömnek neked bátorság?

- Ahhoz, hogy megkíméljem a környezetem a fájdalmaimtól. Tudod, semmihez sem kell nagyobb bátorság, minthogy nevetés mögé rejtsük a szomorúságunkat.

- Micsoda? Úristen, hol hallottad ezt az ostoba szar dumát? Valamelyik idézetes csoportban találtad? Komolyan, nem hiszek a fülemnek. Szerinted tényleg ahhoz kell bátorság, hogy boldogságot hazudj azoknak az arcába, akik a legjobban szeretnek téged? Például az enyémbe?

- Igen, ha tudni akarod, akkor egy Facebook-csoportban olvastam először, bár nem tudom, hogy ez miért releváns... És képzeld, csomót gondolkodtam rajta, és lehet, hogy te így elsőre nem látod az értelmét, de én igen. Egyszerűen a mai világban már nincs szükség kesergésre. Mindenki igyekszik megtalálni a boldogságát, sokan egy egész életet rááldoznak. És szerintem attól biztosan nem leszek boldog, ha nekiállok a körülöttem lévőket nyomasztani a szomorúságommal.

- Basszus, te hallod magad?! Mióta lettél a boldogság megszállottja? És mióta teszed egyenlővé a boldogságot a folyamatos jókedvvel?

- Miért, talán lehet az ember rosszkedvűen is boldog?

- Igen! Én például egészen idáig egy boldog férfi voltam, mert tökéletesen olvasni tudtam a párom arcáról. Mindig tisztában voltam az érzéseivel, a gondolataival, ami biztonságot és stabilitást adott még akkor is, ha éppen gondjaink voltak. Boldog voltam, hogy megtisztel az őszinteségével és azzal, hogy nem titkolja előlem a valóságot. Most pedig ez a nő eltűnt, és itt van helyette egy másik, aki arról akar meggyőzni, hogy letagadni az érzéseit bátorság - csak mert ezt olvasta a Facebookon. Hát ennél ijesztőbbet nem nagyon tudok elképzelni. Hova tűnt az agyad, amit annyira szeretek benned???

- Na látod, ezért sem érdemes beszélni az érzésekről. Hiszen itt az élő példa: nem egyezik a véleményünk, és máris burkoltan lehülyézel. Pontosan emiatt nem mondok inkább semmit. Mert úgy könnyebb jókedvűnek lenni, ha nem vágnak falhoz a véleményem miatt.

- Igen, csak azt felejted el, hogy az élet nem csupán boldogságból áll. Ahogy azt sem veszed figyelembe, hogy általában azok a legkevésbé boldog emberek, akik minden áron azok akarnak lenni. Ez pont olyan, mint mikor valaki új egy társaságban, és be akar vágódni. Minden poénra rákontráz egy másikat, még akkor is, ha szar. Ő akar lenni az első, ő akar lenni a legjobb, mert azt AKARJA, hogy szeressék. És végül az egész egy izzadságszagú vergődés lesz, ami miatt egyáltalán nem lesz sem jó fej, sem szerethető. Na, ugyanez van a boldogság hajkurászásával is. És akkor arról még egy szót sem ejtettem, hogy az érzelmeink felvállalása már önmagában is fél boldogság. Mert a tudat, hogy önazonosan fekszel és kelsz, hogy nem kell semmiféle elváráshoz igazítani magad, óriási szabadságot ad. Az igazi boldogság egyik alappillére, hogy szabadon az lehetsz, aki ténylegesen vagy...

Lovay Fruzsi novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

keretes

Nyitókép: Shutterstock