A halált választottad, hogy újra együtt lehess életed szerelmével...

Úti célunk Larnaka volt. Január közepén jártunk, kellemes volt itthon is az idő, nem volt hó, nem volt túl hideg sem. Vidámak, kíváncsiak voltunk. Kis késéssel indultunk, de a kellemetlenséget feledtette a látvány és az érzés, mikor megérkezve kiléptünk a repülőtér épületéből. Kellemes meleg volt, a szél hozta-vitte a tenger illatát. Feledhetetlen napokat töltöttünk el. A rövid, pár napos vakáció után Budapesten hideg és sűrű hóesés fogadott bennünket, talán ezzel is jelezve, hogy nem jó dolgok következnek.

Ahogy most néztem a nyaraláson készült fotókat, eszembe jutott, hogy nemsokára Valentin-nap lesz. Emlékszem a barátságunk elején arra a különös Valentin-napra. Akkor súlyos szomorúság ült a válladon. Tisztában voltunk vele, hogy nem tudjuk rólad levenni, nem tudunk könnyíteni rajta, csak abban reménykedtünk, hogy pár órára talán elterelődik a figyelmed róla. Szerencsére igent mondtál a meghívásunkra.

Valentin-napon általában szerelmespárok bújnak össze az éttermek asztalainál. Én akkor 3 személyre foglaltam asztalt, és három különleges nő ült le vacsorázni. Az Istennők. Mosolyod mögött ott volt a mérhetetlen fájdalom, a soha el nem múló űr, melyet egyetlen szerelmed elvesztése hagyott maga után. Talán annál az asztalnál pecsételődött meg a barátságunk. A távolság ellenére szorosra tudtuk fűzni. Nem múlt el nap, hogy ne beszéltünk volna, a chat ablak mindig nyitva állt. Tudtuk, mikor mész körmöshöz, fodrászhoz, hogy megint késett a kőműves. Valahogy mindig megéreztük, hogy mikor van szükséged egy kis vidámságra, egy kis figyelemelterelésre, valahogy tudtuk, mikor zuhansz a semmibe.

Ott ültem én, aki egy hosszú házasságot hagytam magam mögött, és új életet kezdtem, egy hasonló szerelem reményében. És ott ült velünk az ifjú Istennő, aki még rejtőzködik a világ elől, aki előtt még számtalan utazás és kaland áll. Azon a Valentin-napon a kis borozó asztalánál három kivételes nő ült. Azon az estén nevettünk és könnyeztünk is. Az asztal közepén pislákoló gyertya meghitté tette a beszélgetést. A diszkrét félhomályban egy láthatatlan burok vett minket körül.

Akkor még nem tudtuk, hogy ez a barátság, ez a szövetség, mely hármunk között volt, nem tart sokáig. Mikor 2 éve leszálltunk a repülőgépről, még akkor sem sejtettük. Az a ciprusi út volt az utolsó közös nyaralásunk. Sok tervünk volt még, soroltuk az úti célokat, de te máshová vettél jegyet. Az a hárombetűs kór erősebb volt nálad. Elutaztál oda, ahová nem kell bőrönd. Elutaztál oda, ahol újra találkozhattál életed szerelmével. Ott vagy, ahol már nincs szomorúság és nincs fájdalom. Bárhová megyünk, gondolatban viszünk magunkkal.

Gondolunk rád, mikor beülünk egy étterembe és halat eszünk. Gondolunk rád, mikor fel- és leszállunk a gépről. Gondolunk rád, mikor első este koccintunk a megérkezésünkre. Hamarosan Valentin-nap. Azóta nem voltunk Valentin-napon vacsorázni, de minden alkalommal megemlítünk, felemlegetjük azt a vacsorát. A chat ablak most is nyitva, de nem ír már senki. Minden nap hiányzol nekünk.

Kis Etelka

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock