32 évesen most először hiszek a szerelemben!

Rohamszerűen tarolják le agyamat a feldolgozatlan élmények, szinte az aszfaltba süllyednek a lábaim a gondolatok súlya alatt. A szemem előtt leperegnek az elmúlt napok eseményei, csak állok az út közepén, és nem tudok magamhoz térni a kábulatból.

Hirtelen azon kapom magam, hogy a fagy már átitatta a talpaimat, és alig tudok mozdulni. Valósággal úgy érzem, mintha berozsdált volna mindkét lábam néhány pillanat alatt. Az eget bámulva indulok útnak, miközben az elmúlt időszak történései örvénylenek a fejemben. Van az az érzés, mikor annyi jó ér egyszerre, hogy el sem mered hinni, hogy ez veled történik.

Inkább eldugod ezeket a dolgokat az agyad mélyére, és időt adsz magadnak, hogy lassan, apró léptekben fedezd fel életed jelenlegi csodáját. Hogy nincs már min aggódni, amiktől valaha féltél, most véget értek, és az óvatosságod oka már nem a félelem, hanem maga a boldogság. A boldogság, ami meglapul a nyelved alatt, ami erőt ad a fagyott végtagjaidnak továbbmenni, ami vért pumpál a fáradt szívedbe. Ami visszaadja a hited, és értelmet ad az összes eddigi szenvedésednek.

A kócos gondolatok szinte gúzsba kötik a szívemet. Csak szajkózom saját magamnak, hogy ez most valóság, és ezerszer elmondom fennhangon, hogy a fülem, szívem, agyam is értse. Hogy újra és újra átélhessem, amint az álmaim épp valóra válnak. Pedig pont ez a titok, hogy ez nem egy egyszeri varázslat, hanem az örökkévalóság csodája.

Míg én őrlődtem, aggódtam, féltem, addig te úgy mondtad a szemembe, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne: "A közös életünk hamarosan elkezdődik, senki és semmi nem állhat már közénk." És én nem értettem. Nem értettem, hogy veheted ezt ilyen könnyedén, és hogy lehetsz mindenben ennyire biztos. De már látom, érzem, tudom, és nagyon is értem. Mert bizony létezik, aki mellett nem kell félni semmitől.

Hálás vagyok. Érte, a sorsomért, a hibákért, a megpróbáltatásokért. A sikerekért, kudarcokért és mindenért, ami még vár ránk. Végre őszintén boldog merek lenni, és majd szétvet a hála. A fagyos végtagjaim és a szívem egyszerre engednek fel. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy jelentem ki: "Hazaértem, melletted van az otthonom. Üdvözöllek a közös életünkben, szerelmem."

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock