Lavinaként omlik rám újra és újra az életem...

Emma hatodik alkalommal ült a pszichológusnál, és még mindig nem tudja, miért érzi úgy, hogy egy spirálba került, ahonnan nem tud kijutni. Csak örvényszerűen forog benne, sormintaként átélve ugyanazt.

Amikor van barátja, nagyon szerelmes. Teljes szívét beleadja, minden gondolata az új párja körül forog. Nem akar sietni, a lelke mégis dübörögve rohan, nincsenek lépcsőfokok, csak a száguldás. Ez persze kimerítő, és ennek köszönhetően legtöbbször kiég a kapcsolat. A munkahelyén mindenkivel kedves - mármint kívülről nézve. De legbelül egy vulkán fortyog, amely kitörni készül. Elfogadja, hogy sok a munka, hogy nehéz az összecsiszolódás, ahogyan azt is, hogy túlterhelik.

Mindig úgy gondolja, hogy majdcsak könnyebb és jobb lesz, aztán valahogy egyre rosszabb a helyzet. Sokszor omlik össze a körülötte lévő világ, és mint egy dominó játékban, úgy dől le nála is minden. Egyik rossz hír követi a másikat, és csalódás az újabb csalódást. Aztán ismét a tó legmélyére kerül, ahonnan már egyre nehezebb a felszínre jutni és nem azt mondani: "Tök mindegy, minek erőlködjek?"

Aztán igyekszik változtatni, másként indítani a munkahelyén, határozottnak, magabiztosnak tűnni... Ez azonban csak látszat, hiszen a sok csalódás nem tesz jót egy törékeny léleknek. Pedig nem volt mindig így, kamaszként kimondottan flegma volt, és nem érdekelte, hogy ki mit gondol a véleményéről. Nem gyötörte bűntudat, és nem agyalt azon: ha valami egyszer nem sikerült, akkor vajon máskor sem fog? Ment előre, határozottan, félelmet nem ismerve.

Aztán valami megváltozott. Szerelmes lett és továbbtanult. Eleinte mindkettő szárnyakat adott neki, de egy rosszul sikerült randi vagy dolgozat után rögtön önmagában kezdte keresni a hibát. Ő sem tudta, miért, hiszen korábban ez nem volt rá jellemző. A sok agyalás pedig oda vezetett, hogy túl fényesre csiszolta a lelkét, és minden borzasztóan érzékenyen érintette. Az is, amit régen észre sem vett.

Forrás: Shutterstock

Most pedig ott tart, hogy szakember segítségével igyekszik megtalálni, hol veszítette el azt a vagány kamaszt. A pszichológussal rögtön megtalálták a közös hangot, úgy tűnt, fél szavakból is megértik egymást, és lassan eljutnak a megoldáshoz. A hatodik alkalomnál aztán elhangzott egy mondat, amely mindent megváltoztatott:

Én már a harmadik tréningen veszek részt, mint szakember. Összesen háromszáz órán vagyok túl, de kezdem érezni a hatását. Sokkal magabiztosabb vagyok! - mondta váratlanul a lélekgyógyász.Emma ekkor döbbent rá, hogy nem vele szúr ki folyton az élet, hiszen láthatóan mindenkinek vannak nehézségei, amikkel meg kell küzdenie.

Ott rontotta el a dolgot, hogy az első komoly csalódásnál elbizonytalanodott, bűnbakot keresett, amit aztán önmagában meg is talált. Ha még egy olyan ember is bizonytalan néha, aki abban segít, hogy mások könnyebben kezeljék a problémájukat, akkor nem szégyen, ha néha ő is szomorú vagy csalódott. Ekkor döbbent rá arra is, hogy a saját életének rendbetételéhez ő maga a kulcs.

Ami régen benne volt - a határozottság, magabiztosság -, az most is ott van, csak le kell róla hántani azt a sok felesleges réteget, amit az évek során rápakolt. Már a rádöbbenés is erőt adott ahhoz, hogy kilépjen végre az örvényből, és másként tekintsen az életére. És hosszú idő óta először nem egy újabb kérdést tett fel önmagának, hanem végre meglelte a választ.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?