Olyan férfira vágyom, aki nem szégyell romantikázni!

Csak szexet akar, semmi mást, és döntsem el, nekem ez így okés-e. Az üzenete nagyon felbosszantott, főleg azért, mert számtalan hasonlót kaptam az évek során, és most lett elegem. Annyi primitív, bunkó és obszcén mondat, annyi megalázó szituáció után valahogy most telt be a pohár. Most érzem azt, hogy reménytelen ez az egész, amit virtuális ismerkedésnek neveznek.

Hol romlott el minden? Miért változott meg ennyire a párkeresés világa? Hová tűntek a normális, kedves, nem csak szexre hajtó pasik? (Költői kérdések, tudom, de olyan jó lenne visszautazni az időben abba a korba, amikor heteket kellett várni egy szerelmes levélre.) Milyen más most minden! Mások a szokások, mások az érzések.

Ezen a ponton szeretném gyorsan leszögezni, hogy nem vagyok kívülálló. Az elmúlt évek során többször próbálkoztam a netes társkereséssel, általában sikertelenül. De ennek nem én vagyok az oka, hanem bizonyos férfiak, akik a Tindert nem képesek normálisan, kulturáltan használni. Ők azok, akik bántóan leegyszerűsítik és bugyuta ide-oda kapdosássá degradálják az ismerkedést.

Egy egyszerű mozdulattal bárkit elutasítanak, nincs kockázat, hiszen irdatlan nagy a választék, ugyanúgy, mint egy online áruházban. Ha egyezés van, akkor elkezdődik a tárgyalás az áru megrendeléséről, legyen az kávézás, borozás, mozizás vagy alkalmi szex. (Felettébb romantikus és inspiráló.)

Hányszor, de hányszor tapasztaltam már, hogy a randiappokon az instant élvezethajszolás dívik, udvarolni már ciki! De minek is kéne? A múltkor röhögve közölte egy negyvenes ügyvéd, hogy itt pillanatok alatt talál magának szexpartnert, miért teperjen a bizonytalanért? Aztán dumáltam egy másik fazonnal, aki azt fejtegette, hogy nincs olyan nő mostanában, aki megérdemelné, hogy kényeztessék és szeressék. "Ezek itt mind pénzre hajtó büdös ribancok" - tette hozzá. Hidegzuhanyként ért az illető kirohanása, mert a fotói alapján nagyon kedvesnek tűnt.

Lehet, hogy szégyellnem kellene, de hiszek az igaz szerelemben, és a lelkem mélyén menthetetlenül romantikus vagyok. Ez számomra nem a nagy villantásról, a szirupos giccsről szól, hanem az érzésekről, amikben benne van az öröm, az elfogadás, a gondoskodás, a megértés. Hiszek abban, hogy a romantika egyfajta pozitív erőt ad, ami képes összekovácsolni két embert.

Pedig szeretném újra átélni azt az örömöt és boldogságot, amit az ismerkedés kezdeti fázisa nyújt. Szerintem nincs izgalmasabb, mint szépen lassan lépegetni előre, amitől mindig aprócska pillangók repdesnek a gyomromban. Csak remélni tudom, hogy akadnak még férfiak ezen a bolygón, akik nem sajnálják sem az időt, sem az energiát a meghitt pillanatokra.

Nyitókép: Shutterstock