Szembenéztem a legijesztőbb ellenségemmel!

Hiába csörög a telefon, nem veszem fel. Egyszerűen felesleges, úgysem szól bele senki. Ezt már nem bírom, az őrületbe kerget. Erős szorongásos pánikrohamaim vannak. A munkában egészen jól elvagyok, de mikor hazaérek, elönt a rettegés hulláma.

Állandóan olyan érzésem van, mintha valaki figyelne, követne. Nem. Nem valaki, hanem pontosan tudom, hogy ki: a telefonáló. Ha itthon vagyok, szinte állandóan csöng a telefon, aztán elhallgat, majd újra csöng, de nem szól bele senki. Mégis tudom, hogy ott van a vonal túlsó végén, mert hallom a lélegzését... Ma is éppen, hogy hazaértem fél hétkor, csörgetni kezdett.

Azóta még hétszer tette, megszámoltam. Van, hogy egyből újra csörög, van, hogy eltelik nyolc perc, és van, hogy tizenhét is. Próbáltam rájönni, milyen rendszer szerint csinálja, hátha van valami üzenet, amit meg kéne értenem. Ám nem találtam semmit. Átböngésztem a netet a kódokról, de nem jött ki semmi értelmes.

Letelepedek, és begubózom a telefonnal szemben. Tudom, hogy hülyeség, de egyszerűen úgy érzem, szemmel kell tartanom a készüléket. Éppen ezért nem szedem a felírt altatókat sem. Érzem, hogy ébernek kell lennem. Van is gondom emiatt a munkahelyemen: egyrészt borzalmasan festek, másrészt az alváshiánytól nem tudok úgy figyelni, így egyre több és komolyabb hibát követek el. Ráadásul ha megszólal a telefon, bent is kiver a víz, pedig ott sosem szokott hívni.

Az orvos az altató mellé szorongásoldót is írt, aztán még valamit paranoid személyiségzavarra. Megmondom őszintén, egyszerűen nem hiszek neki - nem bízom benne. Tudom, hogy normális vagyok, és valaki igenis zaklat. Csak nem tudom, pontosan ki az, és mi a célja vele. Éppen emiatt egyik gyógyszert sem veszem be. Illetve most füllentek, mert amikor a pánikrohamok jönnek, alkalmanként a szorongásoldóból bekapok egyet. Egyébként borral kezelem az idegeimet, de csak míg rá nem jövök, ki a telefonáló.

Forrás: Shutterstock

Újra csörög a telefon. Most tizenegy perc telt el - biztos, hogy kell lennie valami összefüggésnek. A csörgések időtartamát is mindig számolom, kilencnél tart... és most megint elhallgat. Megőrjít! Kérdezte a pszichiáter, mi történne, ha kihúznám a falból a vezetéket - elvégre minden normális ember ezt tenné, sugallta. Nehéz elmagyaráznom, de érzem, hogy akkor valami sokkal borzalmasabb dolog történne, ezt üzenik a zsigereim. Rettegek, hogy ha ezt elvenném a titokzatos idegentől, akkor más módot találna arra, hogy zaklasson.

A szomszédok is elkerülnek, hiába kérek tőlük mindig bocsánatot az állandó telefoncsörgés miatt. Udvariasságból azt mondják, nem hallanak semmit, legyintenek, de közben meg látom, hogy elfordítják a fejüket, ha találkozunk. Biztos, hogy haragszanak rám, pedig én igazán nem tehetek róla!

Újra csörögni kezd az az istenverte telefon, egyszerűen már nem bírom! Az elején felvettem, és kérdeztem udvariasan, ki keres. Majd mikor ismétlődtek a hívások, és továbbra sem szólt bele senki, fenyegetően közöltem, hogy feljelentem. Majd ordítottam, hogy hagyja abba, de eredménytelen volt. Végül úgy döntöttem, hogy nem veszem fel. De vajon mi lenne, ha mégis megtenném? Ha nem szólnék bele, pont úgy, ahogy ő? Vajon ez lenne a megoldás? Jesszusom, újra csörög!

Érzem, hogy szédülök és lever a víz, elkezdődik a pánikroham. Odasétálok a telefonhoz, felveszem a kagylót, a fülemhez tartom, majd várok. Nem szólok bele, annyit sem mondok, hogy "Halló!" Tartja a vonalat, érzem, hogy ott van, bár nem hallok semmit. Feszülten fülelek, közben a szemem a falon függő tükörre téved - és nem akarom elhinni, amit látok...

- Nem kell miattam aggódnod. Már régóta itt vagyok, figyeltelek. Csak arra vártam, hogy felvedd a telefont - mondja a tükörképem, és félelmetes mosollyal integet...

Bacsinszki Petra novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?