Miután kicsinált egy rosszfiú, értékelni fogod a normális pasikat!

Így most, hogy volt néhány órányi magányom, valami másra vágytam. Nem tudtam, mire, csak abban voltam biztos, hogy valami lájtosat akarok, így elkezdtem keresgélni az elmúlt évek szerelmes filmjei között. A YouTube persze hamar elém dobott egyet, nem volt más dolgom, csak rákattintani - és ezzel elindult a lavina.

Egyik filmet ajánlotta a másik után, én pedig egyik filmet néztem a másik után. Volt olyan, hogy ugyanaz a színész, aki az előzőben már megszerezte a lányt, a következő történetben már egy másik csaj után epekedett. Sebaj, elvonatkoztattam, ez egy új egy sztori, az elsőnél Kevin volt a fiú, itt pedig Brian.

Hatalmas izgalommal és csillogó szemekkel vártam az összes happy endet - merthogy mindben volt ám! Mind a hat film esküvővel vagy romantikus lánykéréssel és egymásra találással végződött, én pedig boldog elégedettséggel nyugtáztam ezt. A szerelem utat tör magának, bármilyen nehézség is merüljön fel közben. Egy dolgon akadtam fenn, de azon nagyon. Miért kell minden ilyen történetben egy "szenvedő" alanynak is lennie?

Miért kezdődik mindegyik úgy, hogy a lánynak van egy pasija, akivel már nem igazán jó a kapcsolata - vagy talán soha nem is volt az -, mégis abban reménykedik, hogy a srác nyolc év járás után majd pont azon a hétvégén kéri meg a kezét, amelyiken fura módon megismeri az igaz szerelmet?

Úgy a negyedik filmnél jöttem rá, miért is van így, és miért kell mindenképpen egy szakítás az új szerelemhez. Mert ha ez nincs, akkor senki nem tudná értékelni a jót... A hercegnek mindenképpen ki kell rángatnia a kakiból a leányzót, hiszen ha nem tenné, az nem becsülné eléggé a fiú hősiességét, nemes tulajdonságait, vonzerejét és erős karjait.

Persze, anyu nem boldog, mert ő az eredeti jelöltet szánta a kislányának, hiszen az egy öltönyös menő fazon, a másik pedig mondjuk "csak" egy tűzoltó. Ám a szerelem a szülői nyomást is leküzdi. Majd könnyes, vagy éppen dühös szakítás következik, mert a lány rájön, hogy nem a pénzt kell választania - pláne, hogy a titkárnőjével félre is lép olykor az emberünk...

Azt hiszem, sokszor az életben is így megy. Idővel rájössz, hogy élvezni kell az életet, és nem a csicsás kabrió számít - ha a szerelmed ül benne, full menő a tűzoltóautó is... Akár bevalljuk, akár nem: a lányok többsége szereti, ha királylányként kezelik és megmentik. Keresi a herceget, aki a tenyerén hordozza majd, és elképesztő izgalmakat élhet meg vele. Ám ahhoz, hogy ezt értékelni tudja, néha találkoznia kell előtte a rosszal is... Az okosabbak viszont ezt a kört meghagyják a romantikus filmek forgatókönyvíróinak, és rögtön a jófiúval kezdik. ;-)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock